Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

294 TÓTH EDINA Az ebédnél családonként ült le a vendégsereg. Gyakran előfordult, hogy a konfirmáltak egy asztalhoz ültek, hiszen utoljára voltak ilyen formában együtt. Ez a térbeli elkülönülés, amit a templomban is jól megfigyelhettünk, jól szemlélteti azt, hogy a konfirmandus ezen átmenti rítus során egy átmeneti szerepet vesz fel, mely az átalakító rítusban hangsúlyosan megjelenik. A szakácsok nem a vendégsereggel együtt fogyasztották el ebédjüket, hanem a gangon ettek. Délután kimentek a templomkertbe beszélgetni. 8-10 asszony, férfi kiállt, összenyalábolkozott és zsoltárokat énekelt. A szeretetvendégség végén félórás templomi áhítatot tartott a lelkipásztor. A mosogatás, takarítás csak ezután következett. Ha jól érezték magunkat, mikor alkonyodott, akkor ment szét a nép. 1985 után már nem tartottak szeretetvendégséget, a közösségi ünnep családi ünnepre redukálódott. A szegényebb családokban nem volt szokás a konfimandusok megajándékozása. A világháború idején nagyon örültek még egy zacskó cukorkának is. A középparaszti, nagygazda családokban a keresztszülőtől mindig valami nagyobb ajándékot kaptak, a leányok általában gyűrűt vagy fülbevalót, nyakláncot, míg a fiúk karórát. A rokonság többi tagja valami kicsi, hasznos ajándékkal kedveskedett a konfirmandusnak, például könyvet, ruhánakvalót vagy zsebkendőt ajándékozott neki. 5.3. Befogadó rítus A konfirmandus a befogadó rítus során foglalja el új társadalmi státuszát, új szerepét elsajátítja. E szakasz sajátosságai a szimbolikus első cselekvések, mint például az első úrvacsoravétel. 1977-ig időben és térben ez a rítus elvált a vizsgától, a pünkösdi úrvacsorás istentisztelet keretében zajlott. Ezen az alkalmon is részt vettek a rokonok, de templomi helyük már nem különült el a gyülekezet többi tagjától, s a konfirmandusok is az első padokból visszakerültek szüleik mellé. Az úrvacsoraosztás - a liturgiái rendtartás szerint - az istentisztelet keretében zajlott. Az úrvacsora lényegét a következőképpen fogalmazhatjuk meg: Emlékezés Jézus Krisztus kereszthalálára. Amilyen valóságos a kenyér és a bor, olyan valóságos, hogy Jézus meghalt minden emberért, és mindenkinek, aki megvallja Neki bűnét, örök élete van. Az úrvacsora ősi hagyomány, szüleink, nagyszüleink is éltek vele. Az ember magába száll, szánja, bánja bűneit, kéri Istent, hogy bocsássa meg. Az úrasztalához való járulást - nemcsak az első úrvacsora vételkor, hanem minden alkalommal - felkészülés előzi meg, igaz bűnbánattal kell Isten előtt megállni: megbocsátani azoknak, akik megbántottak, bocsánatot kérni azoktól, akiket ők bántottak meg. A XX. század elején az idősek úrvacsora előtt nem ettek, holott