Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése
284 TÓTH EDINA 3. A KONFIRMÁCIÓ ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON Mitrovics Gyula egyháztörténész a konfirmáció magyarországi elterjedését a következőképpen határozta meg: Erdély és Tiszántúl vidékén 1788 körül, a Dunántúlon és a Dunamelléki Egyházkerület területén (Kecskemét is ide tartozik) 1806 táján vált általánossá, míg az északi területeken (Tiszáninneni Egyházkerület) 1811 utáni időszakra tehető az elterjedése. 9 Viszont már a korábbi időszakból előfordul konfirmációra vonatkozó jegyzőkönyvi utalás, zsinati végzés. Az 1701-ben Huszton tartott generális zsinat az először úrvacsorázókról így határoz: „Communio kihirdetésekor hirdesse meg minden tanito, hogy a kik újonnan akarnak communikálni, megjelenjenek először a prédikátor előtt, és confessiot tegyenek, legalább elmondják az uri imádságot, credót, tízparancsolatot, és az urvacsorájárul valamit értsenek.'''' (1701. szeptember 18.) A fenti idézetből láthatjuk, hogy ez a hitvallástétel (confessiő) az Úrvacsorával (communio) először élők számára kötelező, igaz még nem ünnepélyes formában a gyülekezet előtt, hanem csak a lelkipásztor jelenlétében. A kecskeméti református egyház 1755-ös jegyzőkönyvében így határoz a konfirmációra vonatkozóan: „7. Mind a férjfiui, mind pedig a leányi oskolában járó gyermekek, mintegy tizenkét esztendős korokban, minekelőtte az Urnák asztalához botsátatnának, az Úr Vatsorájához készítő Prédikátzió végben menvén, a Templomban, a tiszteletes Egyházi szolga által examináltassanak, a Debreczeni Agendábul. 2. Mikor efféle confirmnadus Gyermekek nem lesznek, akkor az Oskolának Rektora, a Rhetorica Classisban tanuló Gyermekeket, ugyan hasonló Úr Vacsorájához készítő Prédikátzió után, catechizállya, a Sakramentumokrul való tudománybul, a község hallatára. 3. Nagy-Pénteken tartatván mind az Úr Vatsorájához készítő Prédikátzió, mind pedig az Examen;" (1755. február 25.) Illyés Endre 1936-ban közölte ennek a jegyzőkönyvi bejegyzésnek egy részletét , s az előző tíz évből is pár adatot a konfirmáció szokásának bevezetésére. О J. Fr. Osterwald 1745-ben megjelent könyvét 13 tartja határpontnak, mert ebben történt először említés Magyarországon a konfirmációról. E katechizmus hatására a következő tíz évben már Debrecenben, Szentesen, Kecskeméten, Kassán és Foktőn is a gyülekezet, illetve a prédikátor határozatot hozott a konfirmációról, mint az úrvacsorával élés előfeltételének bevezetéséről. Tehát joggal kétségbe lehet vonni Mitrovics Gyula megállapítását a konfirmáció magyarországi elterjedésére vonatkozóan. 1806-nál korábban terjedt el Kecskeméten a konfirmáció szokása, hiszen 9 MITROVICS Gyula 1890. 408. 10 RÉVÉSZ Imre 1859. 283. ' ' Közli : FÖRDŐS Lajos 1880. 424. 12 ILLYÉS Endre 1936. 46. 13 A könyv adatai: J. Fr. OSTERWALD: A keresztyének között ezidőszerint uralkodó romlottságnak kútfejeiről (1745. Debrecen).
