Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

KONFIRMACIO SZENTKIRÁLYON 283 tektől fogva csak két sákramentumot ismert el, a keresztségét és az úrvacsorát. A konfirmáció csupán e két szentség összekötő szertartása. Eleinte a reformátorok a gyülekezet felnőtt tagjává fogadásának semmilyen ünnepélyes szertartást nem dolgozták ki. A konfirmáció gyökerei a felsőrajnai humanista reformációban keresendők. Johann Bugenhagen által indítványozott és kidolgozott szertartás csak a pietizmus és a felvilágosodás révén vált az evangéliumi kereszténység közkincsévé. A XVII. század második felében Philipp Jakob Spener egyházi reformjai között megfogalmazta a kátétanítás újjáélesztését és a konfirmáció népszerűsítését is.

6 A konfirmáció a reformáció óta szokásos katechizáció gyakorlatából fejlődött ki, a XVIII. századra már Európa-szerte általános gyakorlattá vált.

7 A konfirmáció a vallástanítás végpontja, ünnepélyes befejezése lett. A katechizáció kátétanítás, bibliai ismeretek tanítása, mely kezdetben az egész gyülekezet hitbeli nevelését volt hivatott szolgálni. Nem csupán a lelkész tanításából, hanem a hitbeli ismeretek kikérdezéséből és gyakorlásából is állt. A XVII. század közepétől a fiatalság és a tudatlan felnőttek {adulti idiótáé), majd csak a fiatal leányok katechizálására szűkült ez a tanítási alkalom. A konfirmációval szemben nem volt felnőtté avató, úrvacsorára előkészítő szerepe. A XVIII. század közepén az iskolai oktatás elterjedésével szorult háttérbe. A katechizáció átadta helyét a konfirmációnak, ezután csak az úrvacsorát vett fiatalok alkalma lett a kátétanítás, de a XIX. századra már ez a gyakorlat is megszűnt.

8 A katechizáció és a konfirmáció lényeges különbségeit nem a tanítás anyagában ragadhatjuk meg, hiszen az továbbra is a káté maradt, hanem a következőkben: A konfirmáció legfontosabb sajátosságát már fent is említettem, hogy felnőtté avató, az első úrvacsorához előkészítő szerepe van. Ez utóbbi abban is jól megragadható, hogy a korabeli források gyakran az úrvacsorával először élőkként nevezték meg a konfirmandusokat. Az oktatást a lelkipásztor felügyelete alatt álló tanító végzi, s a hitből való bizonyságtétel, fogadalomtétel nem a lelkipásztor, hanem az egész gyülekezet előtt, ünnepélyes keretek között hangzik el. Az egyházközség számon tartja a konfirmációi anyakönyvben vagy a gyülekezeti évkönyvben, esetleg a História Domusban a konfirmáltak névsorát. 6 HEUSSI, Kari 2000. 405-406.; V. ö.: SPENER Jakab Fülöp é. n. 7 Vö.: BENEDEK Sándor 1971. 253-258.és KOSA László 1990.472-473. 8 ILLYÉS Endre 1936.40-51.