Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: Felit szedem, nem mind. A szanki haramtszedés hidedelem elemzése
260 FEHÉR ZOLTÁN A hiedelemkörnek az alsó-kiskunságbeli régi népszerűségére bizonyíték, hogy Gyenizse Lajos kiskunhalasi parasztköltő is részletes leírását adta már a XIX. század végén. 14 Fennmaradását nemcsak a Kiskunság népi kultúráját alapvetően meghatározó állattenyésztésnek köszönhette, amelyben az emberek szakmai tudásához hozzátartozott a tejhaszon növelésének racionális és mágikus ismeretanyaga, hanem az ezzel kapcsolatos élmények erős érzelmi töltésének is. A harmatszedés hiedelemcsoport elterjedését és fennmaradását bizonyára a parasztgazdaságokban gyakran megismétlődő tej elapadás (reális tény) okozhatta. Ilyenkor a károsult azt elmesélte másoknak, hallgatói hasonló esetekről számoltak be, majd közösen értelmezték az esetet és tanácsot is adtak egymásnak. A tanács megfogadása után a tejhaszon visszaszerzéséről mint saját sikeréről számolhatott be a mágikus cselekmény végzője, az olyan embereknek, akikről feltételezhető volt, hogy nem árulják el a bűbájosnak. Történetét a hiedelemcsoport elemeiből építhette fel. Szánk és Móricgát néphitében is jól megmutatkozik a hiedelmek rendszerszerűsége. Természeti világot tárgyaló részben az Allatok címszó alatt láthatjuk a hiedelmek sűrűsödését 15 a tehénnel kapcsolatban, valamint Az ember maga alkotta környezete címszó alatt, a Táplálékok között a tejnek van ilyen központi szerepe. Ez is azt igazolja, hogy hiedelemvilágunkban a boszorkány, a tehén és a tej között affinitás van. Fejős Zoltán Karancskeszi, Pócs Éva Nógrádsipek néphitének elemzése során egyaránt észreveszi, hogy a tehén - mint a legjelentősebb haszonállat - megronthatóságába vetett hit máig elevenen él az emberekben. Másrészt a közösség számára a hagyományból kínálkozott az a magától értetődő felfogás, miszerint aki sok tejet, tejterméket vitt a piacra, az csak mágia útján volt képes ezt megtenni. A boszorkányhit és annak egyik eleme, a harmatszedés tehát a közösség és az egyén konfliktusából született. Ha az egyik család tehene nem adott tejet, vagy véreset adott, a másik család tehene meg bő, zsíros tejjel szolgált, a jelenség magyarázatául ott volt a hagyomány kelléktárában a harmatszedés képzete. Szánkon ezt így is megfogalmazták: Arra is rámondták a szomszédok, hogy e boszorkány, mer mindig annyi tejföle vót neki. (18) A bűbájosok rontják meg a tehenet. (12) Tényleg oszt vót neki olyan kushadt tehenei, de annak mindig vót teje. Az délbe fejte, este fejte, reggel fejte... Oszt hogy mit tudott?(19) A boszorkánypraktikák titkosak. Nyilván sokkal több olyan tehénrontás történt, amelyben nem derült fény a tettesre. A róluk szóló történetek legtöbbje azonban épp azokat a valószínűleg ritka eseteket mesélik el, amikor valakinek véletlenül sikerült meglesni, kifigyelni az éppen rontást végző boszorkányt. A hiedelem14 TÁLASI István 1977. 298. Harmathúzásnak nevezte. 15 FEJŐS Zoltán 1985.49. 16 FEJŐS Zoltán 1985. 57. 17 PÓCS Éva 1980/b 306.
