Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

NÉPI ELBESZÉLŐKULTÚRA ÉRSEKCSANÁDON 247 - Hazagyüttünk, nem volt semmi baj. Hát - az.t mondja -, nem hazudott, ez igaz volt... (Elmondta: Vincze Jánosné Csapai Zsófia. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Az én édesapám, tudom, hogy hát mennyit küszködött a gyerekekkel... Tizen­négyen vagyunk testvérek. Es hát volt egy Evike húgom, nagyon sírós volt éjszaka. Volt a szomszédba egy öreg néni, át gyütt hozzá: - Mari - azt mondja -, nem tudod te, hogy evvel mit köll csinálni, hogy ne sírjon ? Azt mondja: - Két fej fokhagymát este tegyél csak a párnája alá, majd meglátod, már nem is sír! Pedig soha, már vallásunknál fogva is nem szabad, hogy babonásak legyünk... De úgy ki volt keseredve, hogy megtette, a fej fokhagymát odatette, de a kislány csak sírt. Ez egy ilyen babona volt... (Elmondta: Szabó László. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Ez megem csak ilyen babonaság... Kislibájaink voltak, oszt megbetegödtek. Atgyün hozzánk megen egy ilyen igen babonás asszony: - Hát, a tehénvizeletbe mártsd bele a seprűt, avval csapkodd meg űketl Majd meglátod, meggyógyulnak! Hát, ez nekünk, persze, nagyon érdekes volt. Meg ezt nem is hittük el. Ezt nem is tette meg anyikám. (Elmondta: Szabó László. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Akkor ez a megrontás... Ez akkora mérvű volt ám ... Volt itt egy Kurucz nevű megrontó, akirűl például azt mondták, hogy a Dunán gyütt egy hajó, húzatta az uszályt, és ű kimönt oda a partra. És amikor odaértek, az összes vontatókötelek el­szakadtak. Es utána űtet úgy köllött megkeresni, és nagy fizetést neki adni, hogy gyüjjön ki, mert mindig, amikor odaérnek, elszakad a kötél. Es húzatták. Ez kimondottan ilyen babonásság volt... Hogy aztán igaz volt-e, nem-e, azt nem tudom, de az elődeink nagyon beszélték. (Elmondta: Szabó László. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Az öreg Ződ Ag Bálint az is ilyen volt, a lovakat elindította, hogyha elátak. Addig nem indultak el, amíg ő meg nem indította. Amikor betegeket vittek a tudó­sokhoz, akkor álltak el a lovak, ha beteg volt rajta. Ha annak szóltak, akkor tovább mehettek. (Elmondta: Fábián Miklósné Hurton Panna. Gyűjtötte: Diószegi Vilmos, 1962)

Next

/
Oldalképek
Tartalom