Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: Nép elbeszélőkultúra Érsekcsanádon (XX. század)

244 BEREZNAI ZSUZSANNA Ilyen betegsége volt Lacikának, a nénémnek a fiának. Áztat meg ördögszarral füstölték, a bölcsőjét. Olyan sárga valami volt... S akkor ott körüljárta vele a bölcsőt, abba a tányérba vagy mibe rakta bele, s körüljárta vele a bölcsőt. És akkor megszabadult azoktól... Mert nem bírt akkor aludni se a kicsike, meg fulladt... (Elmondta: Turcsányi Györgyné Kozma Julianna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Már olyan nagyobbka lány voltam. Olyan három éves... Es akkor mi nem itt laktunk, hanem a másik utcába. És akkor itt a nagymamámék laktak. Mindig olyan piros arcom volt. Es akkor ott volt egy asszony. Ha az megnézött, akkor már mondta anyikámnak, hogy hát mosdasd meg, mert megrökkösödött a szívem. Megrökkösödött, hogy hát megmozdult a szívem... Es akkor hát nem voltam jól, mindjárt megmosdattak szenes vízbe. De avval elalaudni nem volt szabad, a szömverésbe. Ha az megnézte a kiscsibét vagy kisborjút, akkor az megdöglött. (Elmondta: Könczöl Istvánné Szabó Mária. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Hát, a dinnyés társamék mentek Kalocsára. Mentek Kalocsára, dinnyét vittek. És körülbelül fél tizenkettőkor indultak, és ahogy Sükösdhöz értek, ott egy liba fölszállt a kocsinak a fölhércire. (A fölhérc az, ahol lépnek föl.) És oda ráült a liba. Es a dinnyés társunk rá akart vágni az ostorral, hogy elzavarja. És nem engedte a felesége, hogy elzavarja, mert az.t mondja: - Ez rossz lelök... Erre nem szabad ráütni! Es nem bántották. Elmöntek három-négy közt, és akkor a libafólröpült és elmönt... Más nem volt, csak ez, hogy féltek... Nagyon féltek... (Elmondta: N. Felső Jánosné Felső Julianna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) A másik történet, az nagyon régen volt, azt én csak úgy hallottam, hogy a tehenet mögrontották. A szomszéd. A szomszéd, az olyan boszorkányos volt, itt Érsekcsanádon. Vérös volt a tehénnek a teje. Es mögrontotta a szomszéd. Elmentek valahova, ilyen jósasszonyhoz, és az mögmondta, hogy mikor hazamennek, akkor ott lösz az illető, aki mögrontotta a tehenet. Es ott is volt! Azután jóra fordult... (Elmondta: N. Felső Jánosné Felső Julianna. Gyűjtötte: Bereznai Zsuzsanna, 1999) Nagyanyám mönyasszony volt. Mont éppen a hirdetésre. Osztan, ugye, hirdették a házasság előtt, és ahogy elindult volna, lelépött a küszöbről, hát kettőt-