Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Solymos Ede: A Közép-Dunai Halászszövetkezetek megalakulása
154 SÓLYMOS EDE Sándor - a szövetkezeti gondolat apostola - 1942-ben Újvidéken kéthetes tanfolyamot szervezett, ahol a szövetkezeti élet tudnivalóit (pl. közgyűlés, igazgatóság, felügyelő-bizottság, stb.) sajátíthatták el. 1944. július 9-én Palicsfürdőn nagygyűlést tartottak, s az ott hozott határozatban követelték a nyílt vizek államosítását, a bérleteknek a hivatásos kishalászokból alakult szövetkezetek részére való juttatását; ugyanakkor kimondták, hogy a halászati szövetkezetek érdekeinek védelmére, és a szervezés országos irányítására Halászati Szövetkezetek Országos Központja néven szervezetet létesítsenek, de erre már nem volt idő. Alig vonult el Baja felett a front, s indult meg az élet, 1944. dec. 16-án a hajdani Halászmunkás Szövetkezet még élő tagjai, 14 bajai és környékbeli halász, Horváth Mihály vezetésével a Hetes Bizottságnak bejelentette szövetkezet alakítási szándékát. A Bizottság, az akkori kialakulatlan helyzet miatt érdemleges választ nem tudott adni, de a halászok munkához láttak, s részben a Vörös Hadsereg, részben a lakosság részére fogták a halat. A következő év tavaszán, - 1945-ben - megkezdődött a földosztás. Tolna megye földosztó kormánybiztosa a Győrffy Kollégium igazgatója, az alig 25 éves Kardos László lett. Nem sokkal halála előtt mondta magnetofonba ennek történetét. 5 1945. márc. 23-án érkezett Szekszárdra, és kezdte meg a munkát. Egyik nap egy Lencsés nevű veterán jelentkezett nála, hogy ő a halászati ügyek megbízottja, s ha a parasztoknak földet adnak, akkor osszon vizet a halászoknak is. Egyik hajnalon Tolnán ladikba szálltak, vízigénylő bizottságot alakítottak, összeírták az igénylőket, családjuk nagyságát, s ennek megfelelő méretű vizet mértek ki, kinek-kinek lehetőleg azt a területet, ahol korábban is halászott. „Ettől a nagy fától a kőhányásig". Délutánig vagy 40 család jutott vízhez. Másnap találkoztak azzal a csoporttal, mely délről haladt felfelé, ők Bátánál kezdték. Akkor megalakították a halászszövetkezetet, hisz ilyen kis darab vízen egyébként sem lehetett volna halászni. 1969-ben összehívták a hajdani vízigénylőket, és egy újságcikk kedvéért eljátszották a vízosztást. A riport sajnos nem jelent meg, de egykorú írásos nyomát sem találtuk az eseménynek, sem a levéltárban, sem a korabeli újságokban, de a szövetkezetek alakulásakor sem hivatkoztak erre a belépő tagok. Az 5.600/1945 sz. rendelet csak a földosztásról szólt, de a birtokhoz tartozó halászati jogról nem. Ezért Tolna megye főispánja április 27-én a megye területén lévő vizek kezelésével megbízta a Szekszárdi Halászati Szövetkezetet azzal, hogy bővítse ki sorait a megye területén lakó hivatásos nyílt vízi kishalászokkal. A korábbi bérleti szerződéseket megszűntnek tekintették. A nyílt vizeken, illetve a bérletterületeken bárhol feltalálható halászati eszközöket és felszereléseket a kishalászoknak át kellett adni. (Szem. 1.) 3 KERESZTÉNYI Nándor 1987. 33. 4 FELVIDÉKI István 1972. 35. 5 SÓLYMOS Ede 1980/a 53-58; 1980/b 95.
