Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Kürti László: A szabadszállási Csaplár István naplója. Naplók, feljegyzések önéletrajzok
128 KÜRTI LÁSZLÓ István a teljes 19. századot felöleli naplójában, míg a geszti Serfőző Mihály 1860 és 1888 között jegyezte fel az eseményeket. De ezen kívül a két település nem igen hasonlít egymáshoz, míg Geszt kisközség - 1890-ben 1583 lakossal és mindössze 10 710 holdas területtel - addig Szabadszállás 1890-ben 7161 lakosú és 40 909 kataszteri hold területtel rendelkezett. 26 Mindketten sokat írnak a termésről, az árakról, a természeti csapásokról, és egy-két, a községük életét meghatározó eseményről. A Csaplár napló szinte természetszerűen vegyíti a személyes, privát jellegű eseményeket, a nagycsalád és a közösség életében kulcsfontosságú dolgokkal. Néha teljesen egyező a két napló feljegyzése, viszont van úgy, hogy teljesen eltérő. Az 1862-es évről például a szatmári és kiskunsági szerző így vélekedik: Csaplár István: „ 1862-ben igen sok búza és árpa egyszóval igen jó termés volt. " Serfőző Mihály: „1862-be volt szükecske termés. " Ezzel ellentétben az 1863-as évet a két naplóíró gazda hasonlóan élte át: Csaplár István: „ 1863.-ik évben igen szűk termés volt. " Serfőző Mihály: „1863-ba volt az nagy inség. " A református iskolamester, Földvári Antal hasonlókat jegyzett le ugyanerről az évről Kunszentmiklóson: „Ezen esztendő is a keserves esztendők sorába tartozik. Nem volt búza, nem termett semmi bor, zöldségnemű is kevés. " Az 1876-os dunai árvíz helyi hatásairól úgy a kunszentmiklósi, mint a szabadszállási szerző megemlékezik. Ami szintén érdekes, hogy nem mindenben lehet a református tanító naplóját kiemeltebbnek kezelni, bár igaz, hogy sokszor részletesebben, terjengősebben ír, mint Csaplár István, és néha, iskolázottságából kifolyólag, igen költőien. Ilyen például, amikor a gólyákról ír 1868. augusztus 20-án. Ez esemény után azonban Földvári egészen a következő 1876. január 28.-iki bejegyzésig hallgat magáról, tehát majdnem tíz évig nem jegyzett be semmit naplójába. Ez az időszak Csaplár István esetében másképpen jelentkezik: ő az 1868-as évről nem jegyez fel semmit sem, de a többi évet igen jól összefoglalja tömör és rövid mondataiban. Az 1870-es esztendőt a geszti Serfőző Mihály és a szabadszállási Csaplár István eltérően élte meg. A két terület - Szatmár és Felső Kiskunság - talán ebben különbözik, de érdekes, hogy a mezőgazdaság szempontjából a két családfő (feltételezhetően a két terület is), más és más gazdasági viszonyok miatt eltérő mennyiségű búzát és kukoricát aratott: Csaplár István: „1870.-ik évben igen jó termés volt mindenre nézve. Június 8 napján igen szerentsétlen voltam, szédülés miatt lábam fejét tsak nem egészen levágta az kasza nyoltz nap múlva felkeltem. Aratás utoljára megjött az eső úgy CSORBA Csaba 1978. 219-226. A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK HELYSÉGNÉVTÁRA 1895. 200., 584. CSORBA Csaba 1978.219. CSORBA Csaba 1978. 219. ILLYÉS Bálint 1992. 103.
