Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén
106 BARTH DÁNIEL helyi illírek házassági szokásairól az 1767. évi küllődi egyházlátogatási jegyzőkönyvben, amelyek jelentőségét történeti kontextusba ágyazva önálló tanulmányban elemeztem. 98 Nem kevésbé tanulságos az a történet, amelynek középpontjában a katolikus délszlávok itt élő csoportjánál jelentkező szőlőőrzés szokása áll. A küllődi káplán kezdettől fogva rosszallóan tekintett a falubeli lányok vidám csoportjára, akik nyaranként birtokba vették a szőlőshegyet. Már az 1762-ben készített beregi vizitációs jegyzőkönyvben olvasható a panasz, miszerint annak ellenére, hogy a szőlőket három-négy ember gond nélkül őrizhetné, ahány szőlősgazda, annyi fiú és lány őrzi azokat, miközben a szentmisét, a prédikációt, a hittant és az iskolát elhanyagolják." A forrásból nem derül ki, hogy a beregi plébános, Fábri András vagy a káplánja volt a szöveg érdemi szerzője. A szokás megszüntetésének szükségességében azonban bizonyára egyet értettek, hiszen az egyaránt jelentkezett a beregi valamint a küllődi illírek esetében. A szőlőőrzés kérdése a következő években mindkét pap számára folyamatosan jelenlévő, akut problémának bizonyult, amelynek megoldására Szloboda választotta a radikálisabb módszert. Az egymástól lényegesen eltérő attitűd első látásra nehezen magyarázható a két pap életrajza láttán. Fábri András, aki alig öt esztendővel volt idősebb káplánjánál, ugyancsak a kalocsai szemináriumban tanult az 1750-es években. A magyarul, illírül és szlovákul beszélő pap Szlobodához hasonlóan néhány rövid kitérő után hosszú időre egy állomáshelyen állapodott meg. 100 Mi lehetett az oka, hogy a szomszédos falvak egymással minden tekintetben szoros kapcsolatban lévő lakosaival szemben eltérő hozzáállást alakítottak ki? A legvalószínűbb okként felmerülő jellembeli különbségükről sajnos nehezen beszéltethetők a korabeli források. Annyi viszont nagyobb bizonyossággal sejthető, hogy a helyi társadalomba való beilleszkedésük folyamatában a két pap két különböző utat választott. Szloboda elsősorban reformokat akart, Fábri sokkal inkább békességet. Előbbi a missziót, utóbbi a hívek szolgálatát helyezte előtérbe. Jellemző, hogy az illetékes kerületi esperes egyik 1766-ban íródott jelentésében kivételes példaként emelte ki a beregi plébános és a faluja viszonyát, ahol csodák csodájára nem voltak anyagi viták. 101 Beszédes ebből a szempontból a következő évben készült beregi vizitációs jegyzőkönyv is, amelyből egy, a lelkipásztori és adminisztrációs feladatokat példás rendben elvégző, a híveivel kifogástalan kapcsolatot ápoló plébános képe rajzolódik ki. Bizonyára Glaser Gábornak is föltűnt, hogy míg néhány nappal korábban Küllődön a papi nehézségek és sérelmek 17 pontból álló listáját kapta kézhez, addig Fábri mindössze egyetlen észrevételt tett a hívekkel kapcsolatban, amely történetesen a BÁRTH Dániel 2003. „Dantur vineae, quas possent trés vei quator homines custodire, verum quoi sunt vinearum hospites, tot custodes, pueri, puellae in vineis, tot Sacra, tot condones, tot catheceses ideo scholafere vacua...negligentur." - KÉL 1. b. Béreg. 1. a. (Vis. Can. 1762.) KÉL I.e. E. 16. kötet. 379. p. KÉL 1. a. Visitatio Canonica (1766)
