Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Kürti László: Családnevek Lajosmizsén

419 is elevenen él - 120-150 év elmúltával is - a jászsághoz kötődő identitás és származástudat. A Telek család jászsági származása közismert: a család Jászberényből kerül Jászkarajenőre és onnan Lajosmizsére.

12 Ezek közül a családok közül halmozottan kiemelkedő (nagyszámú) és sajátosak a következő családnevek: Almási, Árva, Bárányi, Bartal, Besenyi, Boda, Bujdosó, Czigány, Csillik, Csorba, Drabant, Durucz, Fakan, Földházi, Fózer, Gajdácsi, Gyurgyik, Hábencius, Halmavánszky, Homoki, Hornacsek, Holbusz (Holbucz), Joó, Józsa, Juhász, Keresztes, Kisjuhász, Kollár, Krasnyánszky, Makai, Mizsei, Őrlik, Péli, Pető, Pintér, Rigó, Rimóczi, Rostás, Rubos, Sápi, Sárközi, Sinka, Skultéti, Suba, Szaszkó, Szórád, Szőrös, Tasi, Telek, Tengeri, Terenyi, Ubornyák, Zala. Természetesen a hagyományosnak mondott - és főleg igen nagyszámú általánosan elterjedt családnevek is szerepelnek szépszámmal: Barna, Fekete, Kiss, Kocsis, Kovács, Magyar, Mészáros, Molnár, Nagy, Németh, Oláh, Szabó, Tóth, Török, Varga, Vas. Ezen nevek kutatása is megfontolandó, de sajnos az anyakönyvi dokumentáció hiánya és rendszertelensége miatt majdnem lehetetlen a geneológiai összehasonlítás. Elég arra utalni, hogy a Tóth és Németh nevezetűek körében - éppen a halmozott nagyságrend miatt - is kialakult egyfajta ragadványnév és megkülönböztető névhasználat. A sok K. Tóth, I. Tóth és D. Németh családok szintén származásukat, illetve közvetlen rokoni kapcsolataikat akarták kifejezni, megőrizni. Sajnos ezekből a rövidítésekből a hagyomány csak csekély eligazítást tud adni. Érdekes viszont, hogy Vas Katalin (sz. 1926) adatközlő nagy- és dédszülei, az általánosan elterjedt (tehát nem a jászberényinek tartott) nevek ellenére, „ősi jászberényi születésűek". A család felmenő ága már a XIX. század elejére kalauzol bennünket, amikor is több család - Oláh, Zámbori, Vas, Szabó, Szaszkó, Pénzes, Bató, és Pócz Durucz - házasságkötéséből származó gyermekek kerülnek Lajosmizsére. így érthető, hogy a „sajátságosan" jászberényi nevű családok és a nem jászberényiek közötti kettősség igen könnyen megszüntethető. Arra is van adat, hogy némely jászberényi család, akik rendelkeztek jelentős pusztai birtokokkal - mint például az Anvander és Tatzmann - nem költöztek ki a pusztára, hanem csak annak hasznát élvezték, míg el nem adogatták. Megfigyelhető azonban, hogy míg egyes dokumentumokban, sokszor a hivatalos használat szükségessége miatt, a nevek csak kéttagúak (családnév és keresztnév); addig más dokumentumokban, éppen a tisztázhatóság és a nevek ismétlésé11 A Pest-megyei családkutatásnak, az adatközlőkkel való interjúk mellett, fontos forrásai még a következő publikációk: F. SZABÓ Géza 1930; LADÁNYI Miksa 1932; CSATÁR István - HOVHANNESIAN Eghia - OLÁH György 1939. Azonban ezekből a forrásokból is csak nagy óvatossággal vehetünk át adatokat, hisz az 1920-as, 30-as évek kultúrpolitikájának következményeként a sok magyarosítás és névváltoztatást nem tartalmazzák. 12 Köszönettel tartozom Áldozó Győzőné Fadgyas Zsuzsannának, aki a családjával kapcsolatos adatokat és iratokat rendelkezésemre bocsátotta.