Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
313 Tázlár nagyközségben Nagybócsa pusztán kezdődött a tanyai gyermekek rendszeres tanítása egy 1890 táján, a Font-család földjén épült házban. Az épület fennmaradt fényképe nyeregtetős, deszka oromzatú, nádtetős parasztházat mutat. (3. kép) Valószínűnek, tartjuk, hogy lakóháznak épült, és aNagybócsán, valamint a nem sokkal korábban parcellázott tázlári Beniczky-birtokon megtelepülő családok igényelték, hogy valamelyik gazda otthont adjon a gyermekek tanításához. A tanya mellé haranglábat állítottak, harangjának felirata: „Öntötte Baditsi Sándor Baján, 79 1894." Az épület utóbb állandó iskolává vált és az 1920-tól huszonkét évig ott tanító Kosztra Pálról a helybeliek Kosztra-iskolának nevezték. 1938-ban 79 tanulója volt. Hosszú időn át az épületben működött a községi postahivatal, melynek a tanító felesége volt a vezetője. 1904 szeptemberében a község kezelésében lévő nagybócsai iskolán kívül egy vallásfelekezeti, a kalocsai érsekség által fenntartott népiskola működött Tázlár határában: a fischerbocsai, ismertebb nevén öregfischeri* 0 A birtok parcellázása után a major egyik épületéből ún. iskolakápolnát alakítottak ki (1904—1905-ben), majd két év múlva, az emlékezet szerint, a volt kastély egy részét építtette át kápolnává az érseki hivatal. Az egyházmegyei sematizmus erről így tájékoztat: „In fíliali Bocsa adest capella in domo scholari 1907". 81 Ugyanebben az időben az iskolát két tantermes, tanítói lakást magába foglaló épületté bővítették. Az 1920-as évektől a negyvenes évek végéig itt tanított Nagy-Pál István, Soltvadkert történetének későbbi kutatója. Az új fischerbocsai iskola megnyitása után (1960) az épületben csak 1-4. osztályos tanulók oktatása folyt. Kapuját 1975-ben zárták be. A nyolcvanas évek elején magántulajdonba került, egy Erdélyből áttelepült család vásárolta meg és felújíttatta. 1904-1905-ben e két pusztai iskola három tanterme korántsem tudta befogadni a több mint háromezer lakosú Tázlár nagyközség iskolaköteles, 6-12 év közötti gyermekseregét. A hivatkozott községi emlékirat szerint „a tanköteles gyermekek száma meghaladja a nyolcszázat", amiben volt némi túlzás, de kézenfekvő, hogy a három teremben legfeljebb 230-240 tanuló férhetett el - igen szűkösen. Úgy becsülhető, hogy 1905-ben a két pusztai iskola minden második tanköteles tázlárbócsai gyermek fogadására volt alkalmas. Ne feledjük, Bocsa puszta akkor még Tázlár községhez tartozott. S mivel a községi és az egyházi iskola is Bócsán működött - jóllehet, a puszta déli részén -, onnan a gyermekek nagyobb hányada járhatott rendszeresen iskolába, mint Tázlár déli részéről, vagy a távolabbi Kötöny pusztáról. A nagybócsai és a többi tanyai iskola történetéről adatokat merítettem TÓTH József tanár „A bócsai iskolák története" című szakdolgozatából. (Kézirat, 2000) Szívességét ezúton is köszönöm. A helyi népoktatás kezdeterői Huley Alfréd bócsai evangélikus lelkész gyűjtött visszaemlékezéseket. Képviselőtestületi emlékirat, 1904. szeptember 3. A kiskőrösi Városi Könyvtár őrzi. Schematismus ... Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi 1936. Colocae, 1936. 34.
