Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
269 pusztán ismereteink szerint a család Vadkerten élő ága szerzett földet. Valamelyik birtokos Nagy-Bócsán szódagyártó műhelyet („Soda Fabrik") működtetett. 1872-ben Kis- és Nagy-Bócsa, valamint a szomszédos Tázlár, Harka és Kötöny pusztából Tázlár néven önálló nagyközséget szerveztek. A nagyközség az 1871. évi XVIII. törvénycikk 134. §-a értelmében, a 19032/1872. számú belügyminiszteri rendelet alapján létesült. Minderről és további részletekről a községi képviselő-testület 1904. szeptember 3-iki emlékirata nyújt tájékozódást. Az emlékiratot a Bocsa pusztán 1904-ben épített községháza falában helyezték el és akkor került napvilágra, amikor az 1960-as években az épületet elbontották. 24 Tázlár az alábbi puszták közigazgatási egységbe szervezése révén alakult: 25 Tázlár 10 506 kat. hold Kötöny 6 755 kat. hold Harka 5 097 kat. hold Nagy-Bócsa és Zöldhalom 17 463 kat. hold Kis-Bócsa 6 744 kat. hold Összesen: 46 565 kat. hold Az egyesített puszták területe megközelítette vagy elérte több alföldi mezőváros határának nagyságát. E hatalmas területen 1872-ben 151 házban csak 1398 ember élt. Az új község népesebb határrésze Nagy-Bócsa volt, ahol az egyházi sematizmus abban az esztendőben 570, míg Tázlár pusztán 250 lakost regisztrált. 26 Nem tudni, miért éppen Tázlár lett a község központja és névadója. Föltehető, hogy központi fekvése és/vagy valamelyik földbirtokos érdeke szólt mellette. Településsűrűsödés vagy valaminő falumag addig egyik pusztán sem jött létre. Sajátos, hogy Tázlár első középülete, a községháza épp Bocsa pusztán épült. Az emlékirat arról is tájékoztat, hogy a község területén az 1880-as évek elejéig csak nagybirtokok voltak, ahol főleg szarvasmarha- és juhtenyésztés folyt, öthatezer juh járta a homokos legelőket és a nagybirtokok parcellázása a nyolcvanas évek elején indult. Kutatásaink szerint több nemesi birtok eladása már az 1870-es években elkezdődött. A községi emlékiratot a kiskőrösi Városi Könyvtár őrzi. Adatainak kijegyzését Szabadi Pál helyismereti kutatónak köszönöm. Galgóczy Károly 46 568 kat. holdnak tünteti fel az öt, Tázlár néven egyesített puszta területét (1877. 278.). Ez mindössze 3 kat. holddal tér el a hitelesnek tartott helyi emlékiratban megjelölt területtől. Schematismus cleri archi-diocesis Colocensis et Bacsiensis ad annum Christi 1872. Coloczae, 1872. 31.
