Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
290 A 470 házasfél összesen 62 településről származott, így a választott, 1920-1925 közötti „mintavétel" nagyobb szóródást mutat, mint az 1906-1920 közötti években házasultak származása (49 településről). A századelő települési hulláma idején szélesült a Bócsára családokat kibocsájtó települések köre, de ha táblázatunkat az 1906-1920 között házasultak származásával összevetjük, az látható, hogy a telepesek nagyobb részét előbb is, utóbb is ugyanazok a városok, falvak: Kiskunfélegyháza, Soltvadkert, Szeged, Kecskemét, Kiskunmajsa, Mélykút, Jászszentlászló bocsájtották a pusztára. Csupán a kibocsájtó települések sorrendje, szerepe változott. 320 házasfél, a mintavételben jegyzettek több mint kétharmada (68%-a) 17 településről származott. Munkahipotézisünk: Bocsa életében, népi kultúrájában az a kétharmadrésznyi telepes és a már korábban ott élők töltöttek be meghatározó szerepet. A 17 település - Félegyházától Prónayfalváig - szomszédos vagy közeli helység: kivétel Szeged, a szegedi tájhoz tartozó Kistelek, a Tisza menti Alpár, Csongrád és az észak-bácskai Mélykút. Kérdés, hogy az utóbbi városokból, falvakból és még több más távoli településről (pl. Szabadka, Földeák, Csépa stb.) származók hogyan illeszkedtek be az új környezetbe, milyen szerepet játszottak a kialakuló közösség életében. Ezzel munkánk más fejezetében foglalkozunk. Anyakönyvi kutatásunk egyik tanulsága, hogy néhány faluból ugyan csak kéthárom család települt Bócsára, de ha meggyökeresedtek, gyermekeikkel már számottevő rajt, összetartó rokonságot alkottak. Pl. a Tiszaalpáron született 14 szülő közül 5 a Pataki, 4 a Bodor, 2 a Barcsa család tagja volt, az orgoványiak közül hárman-hárman az Atkári és a Vida, ketten a Krizsán családból származtak, és mindhárom bátmonostori szülő a Vida család sarja volt. Az 1930-1958 közötti keresztelési anyakönyvből is kijegyeztem a szülők származására vonatkozó adatokat. Ezek áttekintése mutatja a bócsaiak újabb házasodási kapcsolatait: mintegy 40 településről származott a községbe egy-egy és 11 településről két-két szülő. Lényegesen nagyobb a korábbinál a Szánkon, Orgoványon, Prónayfalván született bócsai házasfelek száma, ami a három szomszéd községbeliekkel létesített házassági kapcsolatrendszerüket tükrözi. A XVIII. század végén számos evangélikus vallású, szlovák, német és magyar család dolgozott a bócsai uradalmakban. (Lásd 2. melléklet) Származási helyüket az egykorú egyházi anyakönyvekben még nem tüntették fel. A soltvadkerti ágostai hitvallású evangélikus egyház halotti anyakönyvében 1852-től szerepel „a megholtnak születése és lakhelye házszám" jelölésű rovat, de a lelkészek csak egy helységnevet, föltehetően az elhunyt lakóhelyét jegyezték be. Az 1850-es években Bócsán lakott Gáspár Mihály - Bagyinszky Erzsébet, Baumann Henrik - Krausz származáshelyét vehettem számba. Egy-egy házasfél származott a következő 27 településről: Bakonybél, Bácsalmás, Biharszentandrás, Budapest, Császártöltés, Csengőd, Deszk, Dömsöd, Ferencszállás, Foktő, Gödöllő, Györgyfalva, Herczegszántó, Kiskundorozsma, Kohári-Szentlőrinc, Kömpöc, Mindszent, Miske, Páhi, Párdány (Torontál m.), Péterréve, Polgár (Szabolcs m.), Tés (Veszprém m.), Tiszaug, Törökszentmiklós, Veszprém, Zenta.
