Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

264 Balla-térképen feltüntetett két majorban dolgozó jelentékeny cselédségre következtetünk. Erről tanúskodnak az egykorú egyházi anyakönyvek is. Bocsa puszta a szomszédos Vadkert község filiája volt: mindegyik vallásfelekezet híveit Vadkerten keresztelték, eskették és temették. A vadkerti római katolikus plébánián a kereszteltek anyakönyveit 1767-től vezették és 1771-1780 között 83 bócsai újszülöttet tartottak keresztvíz alá. A szülők lakóhelyének megjelölése „Ex Bocsa", „Bolcsenses", „Ex Praedio Bolcsa". 1775-ben és 1777-ben katolikus családban 14-14 kisgyermek született Bócsán. ' Az evangélikus egyház 1784-től vezetett keresztelési anyakönyvébe a lelkész júniusban jegyezte be az első bócsai újszülöttet. Az 1784-1813 közötti három évtizedben a vadkerti evangélikusok 75 Bocsa pusztai újszülöttet kereszteltek. (Lásd 2. sz. melléklet) A szülők meghatározó többsége a két allodiumban dolgozó béres és pásztor lehetett. Családi nevükből és vallásukból következtetni tudunk származásukra, amire alább még visszatérünk. Nagy-Pál István adatgyűjtéséből tudjuk, hogy a bócsai földbirtokosoktól vadkerti gazdák gyakran béreltek kisebb-nagyobb pusztarészeket. 1800 Szent György napjától Zöldhalom pusztát bérelték, az ottani vendégfogadóval. 1803-ban, Demeter-naptól Sigray István és felesége, Sárközi Éva birtokát négy vadkerti lakos öt évre vette haszonbérbe. 1806 márciusában Szalay Sándor Nagybócsa pusztai birtokát a szintén vadkerti Windecker Fülöp, Font Henrik és Baumann Ádám gazdáknak hat évre adta bérbe.

15 Valószínű, hogy ilyen bérbeadások két-három évtizeddel azelőtt is voltak, és a haszonbérlők a lakóhelyüktől 15-20 kilométerre eső pusztákon állattartó szállásokat - istállókat, gulyásházat, a marhák teleltetése esetén lakóházat - építettek. A Duna-Tisza közi mezővárosok XVIII. század végi határhasználatának ismeretében valószínűsíthető, hogy a haszonbérlők a puszta jó talajú homokföldjeit szántották-vetették is, és abban az esetben tavasztól őszig való kinntartózkodásra alkalmas szállási házakat is emeltek. Ilyen fejlemények nyújtanak magyarázatot arra, hogy az I. katonai felvétel számos pusztai szállást ábrázol és egyidejűleg 12 „egyéb jogállású", tehát nem zsellér sorú(!) férfit írtak össze a pusztán. 1815-ben fölmérték néhai Kalotsa Sára nemesasszony nagybócsai birtokát, mely az Orgovánnyal és Bugaccal határos pusztarészen terült el. 1827-ben pedig Sárközi János örököseinek 2968 kat. holdnyi nagybócsai birtokát.

16 A felmérések arról bizonykodnak, hogy a XVIII. század első évtizedeiben kapott nemesi birtokok örökösei száz év múlva is legkevesebb két-háromezer holdas pusztákat jussoltak. 12 VÁLYI András 1796-99.

1. 233. 13 Soltvadkert, Róm. kat. Plébánia, Matricula Baptisatorum Parochialis Eccl. R. Cath. Vadkertiensis, ab anno 1767-1814. Tomusl. 14 A vadkerti ágostai hitvallású evangélikus egyház Kereszteltek anyakönyve 1784-től. 15 NAGY-PÁL István 1976. 44. 16 BKMÖL, Feudális kori térképek. Nemes Kalotsa Sára birtokának térképét Kun István, Sárközi János birtokáét Sárkány István „hites földmérő" készítette.