Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Kürti László: Családnevek Lajosmizsén
. ^_ 425 jelentős lajosmizsei birtokokkal rendelkeztek. 1854-ből ismerjük a pesti Szatmári Józsefet, Berente Imre, Beregszászi István, Fehér József, Kelé Pál, Kiss János, Kováts Imre, Nagy Gábor, Tóth Gergely, Hankóczi István, Schvartz József kecskeméti, Dús István, Halász Ferenc, Hegedűs József, Horti István, Sarkadi János nagykőrösi, és Brandner Pál szolnoki birtokosok neveit. A német nevekhez hasonlóak, de teljesen más jellegűek viszont a település létrehozásában kiemelkedő szerepet játszó, nem jászsági eredetű zsidó lakosok, akiket a második világháborúban elhurcoltak és elpusztítottak. Az első zsidó vallású birtokosok az 1880-as évek elején jelennek meg (Bernfeld, Diamant), de a családok a XX. század elején ki is halnak. A későbbi családok pedig Magyarország minden területéről érkeztek. A családok nevei, egy-két magyarosított változattól eltekintve (Balassa, Bodacz, Fehér, Ferenczi, Halász, stb), mind német eredetűek, amelyek (Blau, Braun, Chriszt, Diamant, Friedmann, Lusztig, Popper, Schwartz, Weszfried) még ma is elevenen élnek az idősebbek emlékezetében. A zsidó temető köveiről azt is megtudhatjuk, hogy legtöbbjüknek héber nevük is volt. 36 Nemcsak a zsidó családoknál volt bevett szokás a névmagyarosítás és átírás. A korai dokumentumokban találunk a nevek változására és helyesírására vonatkozó adatokat. Például a Risai név 1763-ban még „Rissai"-ként szerepel. A ma használatos Szaszkó ugyanebben az évben még „Szászkó". A mai Koncsik pedig „Koncsek". Utalást kapunk arra nézve is, hogy a ma használatos Péli 1759-es feljegyzés szerint egyértelmű Pélyi volt (Pély a Jászság és Heves megye határán község). Az is nyilvánvaló, hogy a mai Czirják, vagy Cirják, 1772-ben még Kirjákként is használatos volt, hasonlóan a ma élő Gajdácsi családnévhez, amely korábbi változatai között találjuk a Gajdácsik és a Kajdácsik változatokat. A Rubos név korábbi változata a Hrubos, amely szintén más etnikumra vall. Levéltári források eligazítanak bennünket arra nézve is, hogy a hasonló nevek kiket takarnak, illetve, hogy milyen rokonsági kapcsolat és fokozattal kell számolnunk. Sokszor találkozunk a feljegyzésekben ilyen névvel: „Ballá Ferencz, a Mihály fia". A kort is jelölik, főleg az öreg és ifjabb jelzőkkel. A feleség nevét vagy a „né" hozzáadásával, vagy mint több helyen is, az „asszony" jelöléssel használják. Az utóbbi használatból azt sejthetjük, hogy az illető önálló birtokos és adófizető. A következő az özvegy, melyet legtöbbször csak az „özv." rövidítés jelöl. A birtokíveken szerepel még az „árvái" megjelölés. Ennek egyetlenegy felbukkanását az Árva Tóth névben lehetett fellelni. A XIX. századi dokumentumokat elemezve feltételezhetjük, hogy a többtagú nevek egy archaikusabbak szemléletet és használatot tükröznek, mint a kéttagú, csak család és keresztnevet tartalmazó névállomány. A mellék-, és beceneveket olvasva ez logikusan is hangzik. Figyelemreméltó azonban, hogy a korábbi dokuKülön köszönettel tartozom azoknak az adatközlőknek, akik a zsidó közösségről információval szolgáltak: Braun László, Weszfried Katalin, Popper Judit.
