Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson
209 Vizsgálódásom tárgya a Kiskun Kerület felső-kiskunsági részének vezető települése Kunszentmiklós. Kunszentmiklós városkönyvében talán éppen az utókornak szánt emlékeztetőül feljegyezték mi késztette a Districtusokat arra, „hogy magukat a Felséges Comissio alól meg-szabadíttsák." A hosszasan részletezett feljegyzés befejező gondolata: „hogy ezeket afellyül írott jobbágyságot illető ínséget el kerűllyük, és a földet minden félelem és háborgatás nélkül mint örökünket Szabadon jó Istenünk Segedelme által birhattyuk. " Jelen tanulmányban arra keresem a bizonyságot, megvalósult-e, s ha igen mennyiben valósult meg a kunszentmiklósiak óhaja. Mennyire vált szabad tulajdonukká a föld, amit 1745-ben megváltottak. Kutatásaimban elsődlegesen a kunszentmiklósi földre vonatkozó említett dokumentumokra támaszkodtam. A FÖLDTULAJDONLÁS Tőkeföldet Kunszentmiklós szántóföldi művelésre alkalmas belső határából két helyen osztottak. Mindkét határrészben három nyomást alakítottak ki. Ezekből a szántókból minden földváltó redemptus kapott. A kimérés helyi mértékegységgel „deszka létzel" történt. A korabeli mértékegységet Bagi Gábor számította át magyar holdra, számítása szerint húsz redempciós forintért adtak egy léc tőkeföldet, ami 16 magyar holdnak és 560 négyszögölnek felel meg. Osztatlan közös redemptus tulajdonban hagytak három pusztát, Szánkót, Orgoványt és Kerekegyháza általuk kifizetett egyhatodát. A földtulajdon körülhatárolása és a tőkeföldek egyéni birtokba adása már 1745-ben megkezdődött. A tulajdonjogi helyzetet 1746-tól a változásokkal együtt bejegyezték a Líber Fundiba. Kunszentmiklós első Líber Fundija a Jászkun Kerület levéltári iratai között maradt meg. A kutatók sokáig nem tudtak meglétéről, mivel tévedésből az egykori levéltárnok Kunszentmárton iratai közé helyezte. Az elpusztultnak hitt kötetet Bagi Gábor találta meg. A birtokosok neve alapján téves helye és felirata ellenére magam is egyértelműen Kunszentmiklós földkönyvét azonosítom a megkerült kötetben. Néhány gondolat erejéig ki kell térnünk a földkönyvek mibenlétére. A nagybirtokokon már a XVII-XVIH. század fordulóján működtek földmérők, akik a telkekről készült összeírásokat méréseikkel támasztották alá. A földmérések és a mérési eredmények írásba foglalása egyes uradalmakban elérte a telekkönyv - korabeli nevén földkönyv - szintjét. Az uradalmi földmérés tartalmazta a telek adatait, a telket terhelő úrbéri szolgáltatásokat, az első tulajdonost, a változásokat és a változások jogcímét. 5 Adatai alkalmasak lehettek a betáblázásokhoz (intabulatio). 4 BKML. [Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Levéltára] Kunszentmiklós városkönyve 3. köt. 139-142. 5 MEZEI Barna 1995. 169-170.
