Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

182 került szoros kapcsolatba. Rendi megbízatását anyaggyűjtésre is felhasználta, az erdélyi kolostorok gvárdiánjaitól hivatalosan is kért történeti adatokat. Különösen jó kapcsolatban volt az erdélyi rendtartomány történetírójával, Losteiner Leonárddal, aki számos erdélyi családtörténeti és egyháztörténeti kérdésben tájékoztatta.

63 Az erdélyiek maguk is fordultak Blahóhoz segítségért. 1774-ben Péterffi Márton tartományfőnök a rendfőnöki utasítás értelmében a Wadding-féle egyetemes rendtörténet folytatásához elkezdte az erdélyi adatok összegyűjtését. A csíksomlyói kolostor viszontagságai, különösen az 1661. évi tatár támadás miatt azonban korai levéltári anyaggal nem rendelkeztek, ezért az egykori anyaprovincia történetíróját, Blahót kérte meg a hiányzó adatok pótlására.

64 Számos kapucinus, minorita és marianus obszerváns levelezőpartnere közül kiemelkedik ez utóbbi provincia történetírója és kétszeres tartományfőnöke, Kosa Jenő. A történetírással 1761 óta hivatalszerűen foglalkozó Blahó 1764-ben kezdett el tapogatózni a testvér-provinciánál historikus kollégák iránt.

65 Kosával 1765/1766 telén vette fel a kapcsolatot, a két ferences kezdettől fogva a legnagyobb bizalommal és barátsággal viseltetett egymás iránt. Kosa viszonylag idősebb korában, majd ötvenévesen fogott hozzá a történeti kutatásokhoz, munkájában nagy hasznát vette az ekkor már komolyabb szakmai tapasztalatokkal bíró Blahó segítségének. Másfél évtizedet átfogó kapcsolatuk során számos szakmai kérdésben cserélték ki adataikat és véleményüket, közös munkájuk eredménye lett a két rendtartomány középkori kolostorainak topográfiája. Sok fejtörést okozott számukra a magyar ferencességnek (különösen a marianus rendtartománynak) az obszervanciához való viszonya, és ennek következményeképpen a konventuális minoriták magyarországi ősiségének problémája, amely kérdésben mindketten ez utóbbiak ellen foglaltak állást. Kapcsolatuk Kosa leveleinek hangneméből ítélve a szakmai és rendtársai érintkezésen túl baráti viszonynak tűnik. Kosa Blahónál is több rendi tisztséget viselt, tíz évvel idősebb volt nála, ezért igyekezett munkája befejezésével: első tartományfőnöksége (1768-1771) előtt a rendtörténet nagy részével elkészült, második tartományfőnökségéig (1777-1780) már csak csiszolgatta és kiegészítette a kéziratot. 1777-től 1783-ban bekövetkezett haláláig betegségei és megromlott látása miatt nem foglalkozott történeti kutatásokkal. Munkáját tovább nehezíthette, hogy hivatalosan a legtöbbször nem is ő volt a rendtartomány krónikása, így csupán szabadidejében jutott hozzá kedvenc időtöltéséhez. Az egykori jezsuiták közül a már említett Wagner Károly mellett a korszak két legkiválóbb egyéniségével, Pray Györggyel és Kaprinai Istvánnal állt szoros kapAngi Anaklét, Bajkó Ágoston, Csiky Dávid, Domonkos Kázmér, Frenk Elek, Fuchs Dénes, Losteiner Leonard, Raphain Lukács, Tompos Imre és mások levelei Blahónak. Péterffi Márton Blahónak, Mikháza, 1774. december 13. Révay Ferenc OFM Blahónak, Búcsúszentlászló, 1764. február 22. Kosa Jenő Blahónak, Pozsony, 1766. január 21., 1767. július 23., 1770. február 2., 1780. november 20., FARKAS, Seraphinus 1879. 68-69.