Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
262 Katalin és István fia bócsai szállásait vette számba, melyek előbb 1000, utóbbi esztendőben „szállásadóból és másból" 3000 akcse bevételt jelentettek a töröknek. 6 Ismert, hogy a török adóösszeírások a mezővárosi birtokosok állattartó pusztai telephelyeit a magyar szállás szóval vették nyilvántartásba és a szállásadót az ott legeltetett szarvasmarhák száma alapján vetették ki. Fenti jövedelem a halasi birtokos család igen jelentős marhatenyésztésére enged következtetni. 7 A török kori Bócsáról későbbi forrást egyelőre nem ismerünk, föltehető, hogy szállásai a tizenöt éves háború alatt elpusztultak. A puszta XVIII. századi birtokosa a Kiskőröst telepítő Wattay család, utóbb báró Redl Lajos, báró Fiath Gyula, a Bereczky, Hajós, Sárközy, Sigray, Teleki és más nemes családok az egyes határrészek birtokosai. Ballá Antal 1763. évi térképe ábrázolja Kis Bocsa, Nagy Bocsa, Zöld Halom praediumot (pusztát) és építményeit: Zöld Halom pusztán Bocsa csárdát (Divert. Bocsa), Nagy Bócsán Sárközi Pál allodiumát, tőle keletre, a Kecskemét-Halas közötti út közelében egy másik allodiumot, dél felé, Tázlár pusztához közel pedig egy újabb csárdát. A neves földmérő térképe kiválóan érzékelteti a táj jellegét: Kis Bócsán homokbuckákat, Nagy Bócsán kaszálókat, legelőt, Sárközi Pál majorja mellett erdőt tüntet föl. Hasonló képet mutat Botsa pusztáról az I. katonai felvétel 1784-ben készült térképszelvénye: a homokbuckás, több vízállással, tóval tagolt tájon szántóföldeket és számos szállást, illetőleg épületcsoportot is föltüntet. 9 Azonosítható a térképen a Ballá által jelölt két allodium, a pusztát észak-déli irányban átszelő Kecskeméthalasi és az abba nyugatról torkolló vadkerti út. Jelöli a középkori templom romjait („Rudera Puszta templom"), melyeket írott forrás is említ: „...köveiből építetett fel jobbára a vadkerti reformáltak jelenleg is virágzó Egyháza." 10 Szembetűnő, hogy a pusztán több út haladt át és néhány, szállásnak jelölt pusztai telepre külön út vezetett. A II. József-kori térkép tanulságait a közel egyidejű népességi összeírással és az egyházi anyakönyvek bejegyzéseivel együtt kívánatos értelmeznünk. Az 1784-1787. évi összeírás idején Bocsa pusztán 29 házban 45 család élt. A lakosok nem, kor és társadalmi helyzet szerinti megoszlása: 119 férfi közül 7 nemes, 50 zsellér, 12 egyéb jogállású, 50 fő tizennyolc év alatti gyermek és ugyancsak 119 volt a nők száma. A zsellérek és a gyermekek számából a 6 HATHÁZI Gábor 2001. 320-321. 7 A török adóösszeírók egy szarvasmarha után 1 akcse adót állapítottak meg. Lásd SZILADY Áron SZILÁGYI Sándor: Török-kori Okmánytár I— II. Bp.; SZAKÁLY Ferenc: Török uralom alatt. In: Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 599. 8 BOROVSZKY Samu 1910. 40. 9 I. katonai felvétel: Coll. XVI. Sectio 28. A rovátkolás jelöli a szántóföldeket. 10 BOGNÁR András 1984. 467. " DANY1 Dezső - DÁVID Zoltán 1960. 122-123.
