Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

188 (Bonfinit, Istvánffyt, Timon Sámuelt, Pray Györgyöt, Kazy Ferencet vagy Schmitth Miklóst) használta. Az Annales mellett Blahó több kisebb, kéziratban maradt történeti munkát is írt, ezek pontos bibliográfiáját csak a ferences levéltári anyag rendezése és további kutatások után tudjuk összeállítani. A rendelkezésünkre álló adatok szerint szinte mániákusan gyűjtötte a rendtörténeti adatokat, és az összehordott dokumentumokat folyamatosan dolgozta fel. A ferences levéltárban őrzött források közül számos darabnak a hátlapján megtaláljuk sajátos, félreismerhetetlen gyöngybetűivel készített feljegyzéseit és kivonatait. Történetírói tevékenysége azokban az években sem szünetelt, amikor a kassai levéltártól távol, gvárdiánként Egerben, Vácott vagy Szolnokon működött. Szolnoki házfönöksége alatt elkészítette az ottani noviciátus történetét,

86 Egerben a Nagy András által megkezdett háztörténetet,

87 Vácott pedig oo az ottani história domusí vezette. Hasonlóképpen egy rendi megbízatás melléktermékeként keletkezett egyetlen nyomtatásban megjelent munkája, a kecskeméti búcsúbeszéd. Kecskeméten hosszú paphiány és a jezsuiták többszöri sikertelen meghívása után 1644-ben telepedtek meg a szalvatoriánus ferencesek, ettől kezdve egészen 1772-ig ők vezették a plébániát. Pasztorációs munkájuk különösen a török uralom utolsó évtizedeiben bírt igen nagy jelentőséggel, hiszen lényegében a szegedi ferencesek, illetve a gyöngyösi ferencesek és jezsuiták mellett ők biztosították az alföldi katolikus magyarság lelkigondozását. Az egykorú szemtanú, Berkai Dániel páter szerint a barátok és a kecskeméti katolikusok között 1741-ben kezdődtek a súrlódások, amelyek ettől kezdve mind gyakoribbakká váltak, általában a plébániai jövedelmek kezelésének tárgyában. Berkai szerint 1744-ben még csak négy polgár nyilatkozott a világi plébános meghívása érdekében, a többiek a ferenceseket támogatták, ez az arány később egyre inkább a világi papok javára mozdult el.

90 A ferences plébániák megszüntetése a volt hódoltsági terület egészén a kecskeméti plébánia sorsát is előre jelezte. Bár a ferencesek két évtizeden át ellenálltak: Vácott, Pozsonyban és Bécsben igyekeztek megakadályozni a kecskeméti plébánia elvesztését, végül 1772-ben a Helytartótanács a királynő jóváhagyásával a váci egyházmegyének ítélte a plébániát, a ferencesek viszont megtarthatták a Szent Miklós templo86 Erre a kötetre korábbi kutatásaim során bukkantam a MFL-ben, a szolnoki rendház iratai között, a tanulmány végleges formába öntésekor azonban a munkát nem sikerült megtalálni. 87 HD Eger. A Blahó által írt részek: 1768. augusztus 3-1769. február 28. (pag. 133-141), 1770. június 2.1771. január 31. (pag. 154-173), 1772. május 17 - augusztus 30. (pag. 183-192). Ez utóbbi időszakban a diszpozíciója Kassára szólt ugyan, de Esterházy Károly egri püspök és a ferencesek közötti per miatt Egerben tartózkodott. Blahó Kaprinai Istvánnak, Eger, 1772. október 18. ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 59/11. 88 HD Vác fol. 37r-39v. (1760-1761). 89 Megtelepedésük előzményeire: MOLNÁR Antal 2001. Török kori munkájukra: FENYVESI László 1989. 90 Berkai Dániel Blahónak, Szécsény, 1759. március 24. A páter ebben a levelében egy érdekes anekdotát is feljegyzett. Amikor egy helybéli cigányt megkérdeztek, papot akar-e, avagy barátot, az így válaszolt: „Uraim, nem kell nekünk plébánus, itt vannak a szent atyák, kik fogyatkozás nélkül szolgálnak, hanem csapláros, csapláros, kevés a csapláros, fél óráig is kell várakoznunk egy meszely borért."