Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson

393 ban, szín alatt kell csomózni a retket. Nyáron pedig kijőve a fóliából, ahol gyakran 50 fok is van, pillanatok alatt megfázik az ember, akár egy kis szellőtől is. Sokan, akik az állandó munkahelyükön szégyellik ezt a fajta kereset-kiegészítést, gumi­kesztyűben dolgoznak. Mások visznek magukkal meleg italt és valami élelmet is, hiszen nem mindig tudni, milyen gazdával lesz dolguk. Az asszonyok munka köz­ben beszélgetéssel, pletykálkodással ütik el az időt, ahogy ők mondják, „eldöntik a falu sorsát. " A csendesebbeket, visszahúzódóbbakat nem is annyira szeretik ma­guk közt, búval béleltnek vagy büszkének tartják őket. b, A „megbízhatóak" A férfi bérmunkásokat, akiket szintén feketén alkalmaznak akár csak az asszo­nyokat, három főbb csoportba sikerült elkülönítenem. A megbízható nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, és munkanélküli férfi embe­rek, azok akik állandó felügyeletet biztosítanak a gazdaságokban. Figyelemre méltó, hogy a „munkaképes rokkantnyugdíjas" paradoxonat is képes feloldani a fóliázás. Ezek a munkások külterületekre, tanyák mellé telepített gazdaságokat fel­ügyelik, tartják karban. Sok fóliás két-három ilyen telephellyel is rendelkezik, ahol vigyázni kell, nehogy más szedje le helyettük a termést, és ahol folyamatosan szellőztetni kell a fóliákat, nehogy túlmelegedjenek. Lényegében látványos ered­ménnyel nem járó, de sziszifuszi munka ez. Egész nap oda-vissza ingázni kis­motorral, biciklivel a fóliák közt. A munkaidő lényegében kötetlen és van is, aki tud élni ezzel a lehetőséggel. Két látogatás között például kapál kicsit a maga kert­jében is, vagy éppen csillapítja a szomját valamelyik „kisbetérőben." A gazdák igyekeznek ezeket a munkásaikat is ellenőrizni, bár kisebb mértékben. Bérezésük havonként történik. c, A „szegénylegények" A második csoportot azok képviselik, akiknek munkavállalása ténylegesen alkalmi, esetleges. Őket az igazán nehéz fizikai munkákra, illetve a ténylegesen piszkos, földközeli munkákra alkalmazzák. Ezeket az embertelenül nehéz munka­körülményeket csak a perifériára sodródott, tartósan munkanélküli, sokszor alkoho­lista, nyomorúságos körülmények között élő „szegénylegények" vállalják éhbérért. Nyáron akár 50 fokos meleg és elviselhetetlen páratartalom van a fóliában, amikor bent kell kapálni, szedni a párét, kijőve pedig rögtön megfázik az ember, télen fagyban húzogatni a havat a fóliáról, nehogy beszakadjon. Tavasszal, késő ősszel dermesztő szélben szedni a retket, salátát, mosni a fagyos vízben, majd ládába pakolni. Felfogadásuk gyakran reggel a kocsmában történik, amíg még nem ittak túl sokat, ahhoz viszont eleget, hogy igent mondjanak a gazda nem éppen kedvező

Next

/
Oldalképek
Tartalom