Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Bihar Mária: Fóliás kertkultúra Kunszálláson

393 ban, szín alatt kell csomózni a retket. Nyáron pedig kijőve a fóliából, ahol gyakran 50 fok is van, pillanatok alatt megfázik az ember, akár egy kis szellőtől is. Sokan, akik az állandó munkahelyükön szégyellik ezt a fajta kereset-kiegészítést, gumikesztyűben dolgoznak. Mások visznek magukkal meleg italt és valami élelmet is, hiszen nem mindig tudni, milyen gazdával lesz dolguk. Az asszonyok munka közben beszélgetéssel, pletykálkodással ütik el az időt, ahogy ők mondják, „eldöntik a falu sorsát. " A csendesebbeket, visszahúzódóbbakat nem is annyira szeretik maguk közt, búval béleltnek vagy büszkének tartják őket. b, A „megbízhatóak" A férfi bérmunkásokat, akiket szintén feketén alkalmaznak akár csak az asszonyokat, három főbb csoportba sikerült elkülönítenem. A megbízható nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, és munkanélküli férfi emberek, azok akik állandó felügyeletet biztosítanak a gazdaságokban. Figyelemre méltó, hogy a „munkaképes rokkantnyugdíjas" paradoxonat is képes feloldani a fóliázás. Ezek a munkások külterületekre, tanyák mellé telepített gazdaságokat felügyelik, tartják karban. Sok fóliás két-három ilyen telephellyel is rendelkezik, ahol vigyázni kell, nehogy más szedje le helyettük a termést, és ahol folyamatosan szellőztetni kell a fóliákat, nehogy túlmelegedjenek. Lényegében látványos eredménnyel nem járó, de sziszifuszi munka ez. Egész nap oda-vissza ingázni kismotorral, biciklivel a fóliák közt. A munkaidő lényegében kötetlen és van is, aki tud élni ezzel a lehetőséggel. Két látogatás között például kapál kicsit a maga kertjében is, vagy éppen csillapítja a szomját valamelyik „kisbetérőben." A gazdák igyekeznek ezeket a munkásaikat is ellenőrizni, bár kisebb mértékben. Bérezésük havonként történik. c, A „szegénylegények" A második csoportot azok képviselik, akiknek munkavállalása ténylegesen alkalmi, esetleges. Őket az igazán nehéz fizikai munkákra, illetve a ténylegesen piszkos, földközeli munkákra alkalmazzák. Ezeket az embertelenül nehéz munkakörülményeket csak a perifériára sodródott, tartósan munkanélküli, sokszor alkoholista, nyomorúságos körülmények között élő „szegénylegények" vállalják éhbérért. Nyáron akár 50 fokos meleg és elviselhetetlen páratartalom van a fóliában, amikor bent kell kapálni, szedni a párét, kijőve pedig rögtön megfázik az ember, télen fagyban húzogatni a havat a fóliáról, nehogy beszakadjon. Tavasszal, késő ősszel dermesztő szélben szedni a retket, salátát, mosni a fagyos vízben, majd ládába pakolni. Felfogadásuk gyakran reggel a kocsmában történik, amíg még nem ittak túl sokat, ahhoz viszont eleget, hogy igent mondjanak a gazda nem éppen kedvező