Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
320 A szegediekről számon tartják, hogy kendezték egymást. így mondták: „Hajjá kend. Gyüjjék kend!" A bácskaiak is használták a kend megszólítást, de úgy ejtették: „Ke." A XX. század elején letelepülő bácskaiak őrizték magukkal hozott öltözködési hagyományaikat. „A bácskaiak borzasztó szépen öltözködtek. Nagyon drága bársony pruszlikot, selyemszoknyát hordtak. Volt rajtuk négy-öt szoknya. Olyanok voltak a lányok, mikor mentek a templomba vasárnap, hogy ketten a járdán nem igen fértek el." (A. I.) „Mélkúton bő, ráncosszoknyába' jártak. Fél lábszáron alul ért, nagymamámnak mán nem volt, mikor idejöttek. О mán kivetkőzött. " Más asszony így emlékezik: „ Vót, aki öregségire is meghagyta. Nem hagyta el a ráncos szoknyát. A mélykúti férfiak kedvelték a barna bársonyruhát, csizmával. Volt közöttük, aki még zsinóros magyarnadrágot viselt, föltehetően tehetős gazda vagy leszármazottja. 89 A kiskőrösi szlovák nők is bő ráncosszoknyát viseltek, de valamivel rövidebbet, mint a mélykútiak és a szoknya aljára fodros szegélyt varrtak. A soltvadkerti sváb férfiak jellegzetes öltözetdarabjának említik a fél lábszárig érő sötétkék festőkötőt, amely kékfestőmesterektől vásárolt mélykék vászonból készült. A félegyházi férfiak egy emlékező szerint „alföldi viseletet hordtak", vagyis olyan jellegűt, mint sok más alföldi településen a XX. század első harmadában. Ez az öltözet már polgárias: a férfiak többsége pantallót és bakancsot vagy cipőt viselt, nem csizmát és priccsnadrágot. Tanulságos esetet rögzítettünk a lakodalmi vacsora étrendjéről: „M. Kiss János is Mélkútról jött (...) A lakodalomra disznót vágtak, abból csináltak hurkát, kolbászt. Nem tetszett az errevalóknak, mert itt nem az volt a szokás. Ősszel volt a lakodalom. Szóltak: N ászasszony, van birka, meg kell hajnalra főzni. Lássa, hogy nem tetszik a disznó. Azt mondta a mélkúti asszony: Egyenek, ne válogassanak! " A Kiskunságban és a szomszédos pusztákon, falukban birkapaprikás volt a lakodalmi vacsora fő étele, az eltérő szokásra föltehetően ezért emlékeznek kéthárom nemzedéknyi idő múltán is. Kitapinthatók voltak a mentalitásbeli eltérések. Szintén a mélykútiakról mondták: „Nem volt ajánlatos megsérteni őket, mert osztán ráborította az asztalt. Ha kikezdték velük, nem hagyták magukat. " Több vélemény szerint a vadkerti svábok rátartiak voltak, többre tartották magukat másoknál, de mindannyian hozzáteszik: „Nagyon tudtak gazdálkodni. " Ilyen megítélésüket az (is) motiválhatta, hogy közülük került ki a bócsai nagygazdák, módos gazdák jelentős hányada. Arra a kérdésre, kik voltak dolgosak, illetőleg a pusztán megtelepülök közül a legdolgosabbak, többen így válaszoltak: „Itt mindenki 88 A mélykúti női viselet leírt jellegét dokumentálja DRÉGELY Ferenc „Szülőföldünk. Hagyaték: örökölt és szerzett vagyon" c. könyvének fényképanyaga. Mélykút, 2001. 223-229. fotó. A közölt archívfotók 1910— 1930 között készültek. 89 Magyarnadrágot, nyakig gombolódó mellényt viselt az 1900-as években Tokodi Joachim mélykúti bíró: lásd DRÉGELY Ferenc 2001. 92. 77. fotó.
