Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

292 1930-ban telepedett a család Bagi-Bócsára, a szintén Csengeléről származó Tóth Péter gazda földjére. Balázs Ferenc 1936-ban nősült, felesége Szomorú Kalmár Anna Bugac pusztán született (1914). Apósa, Szomorú Kalmár Mihály Csongrádon, Faragó István módos cívis majorjában látta meg a napvilágot, ahol apja gulyásszámadóként szolgált. Sz. Kalmár Mihály egyéves volt, amikor a család a birtokos nagybugaci majorjába került. A Faragó-család ugyanis az 1870-es években Nagybugac és a vele határos Nagybócsa pusztán 5-600 holdas birtokot vásárolt, melynek nagy részét gulyajárásnak használta. Sz. Kalmár Mihály és apja 105 évig szolgált a Faragó-családnál, mint gulyásszámadó. A birtokos az 1930-as években is szürke gulyát tartott. Számadójának is büszkesége volt, hogy magyar fajta szürke bikái a tavaszi pesti tenyészállat-vásáron több ízben kaptak első díjat. A Balázs Ferenc - Sz. Kalmár Anna házaspár 1944 őszéig Tóth Péter földjén dolgozott. Az 1945. évi földosztáskor 10 hold földet kaptak, s tanyát építettek rajta. Négy gyermeket neveltek föl. A jászszentlászlai Balogh Ignác (1870-1969) és a szatymazi Tandari Anna (1875-1972) szintén Csengelén, Szeged várostól bérelt földön lakott. 1904-ben hírül vették a Fischer-birtok parcellázását, túladtak bérföldjükön és vettek hat holdat Bócsán. Eleinte félig földbe ásott gunyhóban húzták meg magukat három kisgyermekükkel. Azután Balogh Ignác nagy vállalkozásba fogott: 93 hold földet vett haszonbérbe, amelyben kevés szántó, de sok legelő volt. Úgy tervezte, hogy jószágtartásra alapozza szaporodó családja megélhetését. Ám 1918-ban a belvíz elvitte a termést, a legelők is víz alá kerültek. El kellett szegődnie részesaratónak, hogy megkeresse a kenyérrevalót és a vetőmagot. „A tizennyolcas vizesség után apám fölszámolta a gazdaságot. Egy vasutastól, aki el volt adósodva, mögvött 33 holdat. A bank örült, hogy apám mögvötte a földet. A háború után hamar ki tudta fizetni. Később még vött egy szomszédtól hat holdat" - emlékezik a fia. Tizenegy gyermekük született, s nyolc nevelődött fel: négy fiú és négy lány. Balogh Imre (1912) 1935-ben a bugaci Kürtösi Rozáliát (1914-1992) vette feleségül. Miután idősödő szülei Soltvadkertre költöztek, a 45 holdas gazdaságot Fischerbócsán lakó bátyjával megosztották és „feliből" művelték szüleik földjét. Balogh Imre 1944-től a fischerbócsai római katolikus egyházközség gondnoka volt. Négy gyermeket neveltek föl. A Fischer-major csőszházából átépített, takarosan felújított tanyájából, miután megözvegyült, a kilencvenes években költözött Tázláron élő lánya családjához. Amikor a mélykúti Majer András hírét vette a bócsai földárverésnek, előbb a fiával elment megnézni a tájat. Szülei kommenciós cselédek voltak, s ő már szerzett egy kis falusi házat. A határszemle után mégis eladta házát, fiának a legénykorában összekuporgatott pénzén vásárolt két holdját és 1903-ban földet vettek Fischerbócsán: Majer András közel 20 holdat, fia 10 holdat. A 10 holdas telepes eljárt részesaratónak, lovat vásárolt, azután vett még egyet és két lóval fuvart vál-