Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
280 1191 kat. holdat jelöl a gazdacímtár,' melynek túlnyomó része erdővel beültetett futóhomok. A gyenge termőerejű homokföldek eladása elhúzódott és némely közeli vevő nem is építhetett mindjárt kisebb-nagyobb birtokán. Az 1910-20-as, sőt az 1930-as években is számos család származott Bócsára. Az utóbbiak már mások által művelt földre, sok esetben olyan „elbukott" vagyis a bankkölcsönt fizetni nem képes családok földjére költöztek, akik másutt kerestek boldogulást. Az 1920-as évekre a fischerbócsai iskolakápolnától néhány száz méterrel északra, a Halasról Prónayfalván át Kecskemét felé vivő széles földút mellett településsűrűsödés alakult ki, ahol egy Meskó nevű vállalkozó paraszt kocsmát nyitott, utóbb szatócsbolt nyílt. A környéken sok család vásárolt 10-15 holdnyi törpe- és kisbirtokot és szívesen építkeztek a jó szállítási, piacozási feltételt nyújtó dűlőút mellé. A kalocsai egyházmegye 1920-ban Bócsán lelkészséget létesített, amelynek székhelyévé a Fischer-major épületeiből átalakított kápolnát és plébániát tette. A kápolnát Szent Imre tiszteletére szentelték, innen a plébánia elnevezése és a határrész újabb, Szentimre-Bócsa neve. Az anyakönyvekben lakóhely megjelölésül 1931-ben tűnik föl először a Szentimre Bocsa helynév. 39 Liscsinszky János (1855-1937) mezőgazdász, aki tizenegy évig a mezőhegyesi állami birtok gazdatisztje volt, a századelőn sógora, Gauzer János kalocsai takarékpénztári igazgató hívására 30-40 holdas kisbirtokot vásárolt Fischerbócsán, odaköltözött, szőlőt telepített és eredményes gazdálkodást folytatott. 1927-ben kezdeményezte gazdakör létesítését és földet adományozott az építendő kör számára. Egyik gazdálkodó ezer vályogot adott, a másik építőanyag szállításával, a harmadik munkájával járult hozzá az építkezéshez. A tanyai családok példásan összefogtak, több gazda jelzálogkölcsönt vett fel és 1928-ban fölépítették a gazdakört. Népművelő és műkedvelő színi előadásokat tartottak, bálokat rendeztek, italmérést nyitottak. A gazdakör Fischerbócsán kívül rövidesen Bagibócsa a közeli nagybugaci és szanki tanyák művelődésének és közösségi életének is központjává vált. Liscsinszky szerette volna, ha a sűrűn betelepült Fischerbócsát fejlesztik Bocsa faluközpontjává. A természetes tanyasürüsödés, az iskola, a kápolna megléte és a gazdakör vonzása alkalmassá is tették volna a faluvá fejlesztésre, ám több nagygazda ellenezte a szándék megvalósulását. Liscsinszky halála (1937) után Kálmán fia (1900-1970) folytatta munkáját, a gazdakör elnöki tisztét is betöltötte. Miután a pártállam 1949-ben a társadalmi egyesületeket megszüntette, a Földműves-szövetkezet alapításában és működésében vett részt. О is szorgalmazta a „fischeri" falumag fejlesztését, többek között beadványt írt az érseki hivatalnak, hogy a községi plébániát Fischerbócsán építsék fel. Eredmény nélkül. RUBINEK Gyula 1912.518. Bocsa, Róm. kat. plébánia irattára, Egybekeltek anyakönyve I. kötet, Kereszteltek anyakönyve I. kötet.
