Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

272 A birtokos neve szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas adó­mentes összesen: Gáspár András 45 ­10 1 29 40 5 21 151 id. Gáspár Imre 75 1 18 ­32 48 ­142 316 Gáspár János 46 1 17 2 16 32 ­45 159 Gáspár M. Pál 21 2 22 ­20 41 ­37 143 Gáspár Sámuel 64 3 103 ­36 47 25 97 375 Greilich János 34 ­­­­75 ­­109 Medgyessy György ­­­­172 50 ­­222 Molnár József 98 2 91 2 254 604 33 59 1143 Straszburger Manó 145 ­105 20 67 145 14 20 516 Szappanos Elek 351 3 225 ­350 560 12 276 1777 Tázlár község legnagyobb birtokosa az 1890-es években Fischer Sámuel bajai kereskedő, aki a Redl-családtól vásárolt, Nagy-Bócsa déli-délnyugati részén fekvő birtokon fejlesztette a meglévő majort és intenzív marhatenyésztést folytatott. Birtokán 1895-ben 289 szarvasmarhát, 36 lovat írtak össze és a gazdaságban 25 cselédet foglalkoztatott. A legtöbb adót fizetők listáján 1887-ben és 1894-ben a 4. helyen volt. Szappanos Elek gazdaságának bemutatására alább visszatérek. Bocsa harmadik legnagyobb birtokosa, Farkas Imre halasi orvos földjét Ved­res János és társa haszonbérlőként használta. A vadkerti Font és Gáspár család egy­egy tagja már а ХГХ. század közepén bérlőként vagy birtokosként föltűnt és tanyát épített Bócsán, - a század végére pedig több leszármazottuk található a 100 holdon felüli birtokosok között. A századfordulón más vadkerti családok is megtelepültek Nagybócsán (Baumann, Csillik, Katzenbach, Weinhardt, Windecker). Az 1872 és 1910 közötti évekből Bocsa népességéről nehéz pontos, hitelesnek elfogadható adatokat találnunk. Ennek egyik oka az, hogy a tízévenkénti nép­számlálások statisztikái 1910 előtt nem tüntették föl a községhez, városhoz tartozó puszták, külterületi lakott helyek népességét, így a Tázlár községhez tartozó Bócsáét sem. A kalocsai egyházmegye sematizmusai Tázlár-Bócsa megnevezéssel a község különböző vallású népességét szintén összevontan jelölték meg. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal újabb népmozgalmi kötetei viszont a települések mai te­rületének népességét adják meg, amely a közigazgatási átszervezések idején végre­hajtott terület-átcsatolások miatt nem azonos egy-egy község XIX. század végi, XX. század eleji lakosságával. Kézenfekvő: a népesedési folyamat föltárása akkor fedi a valóságot, ha a puszták illetve községek egykorú népességével számolunk. Az 1910 előtti népesség számát az 1910. évi népszámlálás egyik kötetében találjuk, s eszerint Bocsa népessége 1869-ben 828, 1880-ban 941, 1890-ben 1141, 1900-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom