Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Janó Ákos: Egészségügyi viszonyok a gyermekhalandóság Szankon a XIX. században

247 Az adatközlő látta, hogy egyik gulyás reggel megleste a vakondokot, amikor az túrta a földet. Kapával hirtelen agyonvágta, levágta a nyakát, s a forró vérrel háromszor „lehúzta" mind a két keze fejét. Három napig nem volt neki szabad kezet mosni, így harmadik nap reggelre eltűnt róla a tyúksegg. Elmúlt a tyúksegg, ha hajszálat kötöztek rá, s közben imádkoztak. Máskor megszámolták, hogy hány tyúksegg van a kezükön, s annyi csomót kötöttek egy cérnára, amit azután elástak az eresz alá. Amikor a cérna elrohadt, elmúlt a baj. Ezt a műveletet „elkötözésnek" mondták. Fájdalommal járt a tyúksegg gyógyítása, ha kénes gyufa letört fejét tették a közepére és meggyújtották. A gyufaméreg fellobbant, a robbanással a tyúksegg szétment. Az adatközlő húgának tele volt a keze tyúkseggel. Elment egy gyógyító asszonyhoz, vitt neki két fertály tejfölt, s az „elimádkozta". Az asszony ima közben háromszor lefelé „möghúzta" a kezét, majd azt mondta: „Sose nézzen a kezére, hogy elmúlt-e, ne is vegye észre!" Nem telt bele egy hét, a tyúksegg mind lement a beteg kezéről. A sömör (herpesz) lázas állapotban, gyomorrontás vagy megfázás következtében keletkezett. Hidegrázás után az orr és ajak körül lencsényi hólyagocskák formájában jelentkezett. Bodzavirágot vajban kissé megsütöttek, aztán összetörték és a sömört azzal bekenték. Ha a bodzának virágja nem volt, egy éves hajtásból vágtak le arasznyit, lehúzták a héját, az alatta lévő zöldjét lekaparták, megszárították, s ugyancsak vajban, esetleg zsírban megsütötték. Ezután büdöskő virágját kevertek bele, ezzel a sömört bedörzsölték. Verekedés után az ütések helyét is ezzel gyógyították. A körömméreg gennykeltők által okozott körömágy gyulladás volt, amit érett paradicsommal gyógyítottak. Ráhúzták a beteg ujjuk hegyére és bekötötték. A paradicsom két-három nap alatt megérlelte a kelést, azután kinyomkodták és káposztalevéllel bekötötték. Ez kiszívta a még benne lévő csúnyaságot. Az ótvar a hajas fejbőrön keletkezett fertőző, gennyes bőrelváltozás, gyermekeknél gyakori volt. A bodza éves hajtásából levágtak egy arasznyit, annak külső, fehéres héját lefejtették, az alatta lévő zöld kérget lekaparták és azt megszárítva, megtörve zsírban vagy vajban megsütötték. Ehhez 1 dkg büdöskő virágot tettek, szintén megtörve. Ettől három nap alatt elmúlt az ótvar. A fenti gyógymódot alkalmazták sűlyre is. Az orbáncot disznótól kapták. A fertőzött kéz viszketni kezdett és megpirosodott. Gyógyítására rozslisztbe kámfort kevertek, vízzel feloldották és azzal a kezet betapasztották, ahol orbáncos volt. A tapasztást másnap reggelig hagyták a kézen, mire az kiszívta, meggyógyította a kezet, amit ezután ruhával bekötöttek, hogy por ne érje. Az orbáncot Szent Antal tüzének mondták.