Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson
221 A századforduló után a puszták túl legeltetése hatalmas területek elsiványosodásához vezetett, a nyomáskényszer ellen is egyre többen szólaltak fel. A földnélküliek számának növekedésével tovább romlott a földtulajdonosok és földnélküliek közötti arány. Újabb szántókhoz, és kaszálókhoz csak a határhasználat gyökeres átalakításával juthattak. A változtatás szükségességét azok az ellentmondások jelezték először, amelyek Szánk használatában mutatkoztak. Később több hasonló konfliktus is előfordult. 1803-ban négy redemptus az orgoványi osztatlan részből akart limitált áron kaszálót venni, amikor kiderült, hogy a pusztában többen illegálisan foglaltak el egy-egy területet. 29 Nincs nevesítve, kikről van szó, de későbbi iratokból következtethetünk az Orgoványon tanyaföldet birtokol ókra. Az orgoványi szántókon nem volt nyomáskényszer, ezért itt a gazdák számos építményt emeltek. Illegálisan foglalt területen három házat találtak, ebből két földház Bolyó Istváné és a Balog örökösöké volt. 30 A következő évben már nemcsak Orgoványon, hanem Kerekegyházán is foglalásokra panaszkodtak, ezért a tanács elrendelte mindkét puszta felmérését, a birtokok területének összevetését a Liber Fundi val. l Különös figyelemmel fordultak a közlegelőkre dűlő tanyaföldek felé. Az eredmény a földet remélő panaszosokat igazolta. Kerekegyházán a tanyabirtokosok három fejető házat a közlegelőre építettek, a negyediket éppen a felmérés alatt kezdte építeni Borbély András. Őt eltiltották ugyan az építkezéstől, de ennek ellenére befejezte. Bonyolította a tulajdonviszonyok áttekinthetőségét, hogy a belső határbeli nyomáskényszerben használt szántók az örökségek, adásvételek következtében tovább darabolódtak. Némelyik földtulajdonosnak, 30-50 helyen terült el a birtoka. Valamit tenni kellett a jobb használhatóság érdekében. Az 1810-es évek nagy dilemmája a tagosítás lett. Az itteni gazdák többsége ragaszkodott a három nyomáshoz. Ugyanakkor szerették volna kinek-kinek calcaturánként egy tagban kiméretni a szántót, úgy, hogy a hozzájáruló kaszáló se legyen két-háromnál több helyen. A tagosítás Szánkon és a belső határban egyszerre, 1814-ben történt. A tagosítás után elkészült a dedukciós földkönyv, majd 1816-ra a határfelmérés és az új határtér kép. A belső határ szántóit dűlőkre tagolták, és a házak sora szerint újraosztották. Azt, hogy hol kezdjék az osztást kockavetéssel döntötték el. A kaszálókat három helyen adták ki a szántóföldek közötti Szék Nyilasokat azok kapták, akiknek a szántójával határos volt a szikes rész. A bábonyi vagy Telek osztálynak nevezett lapos nyilast kenderföldnek hagyták, s mindenki itt kapta meg a kenderföldjét. A harmadik a Felső Rét osztály volt. JNSZML. JK. Kig. Fasc. 1. № 1368/1803. JNSZML. JK. ir. Fasc. 2. № 1517/1806. JNSZML. JK. ir. Fasc. 1. № 844.
