Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson

219 adtak." Az ugart legeltetéssel hasznosították, amint az osztatlan közös tulajdonú pusztákat is. 1788-ban a teljes kunszentmiklósi határt szakaszokra osztva felmérést végeztek. 5 Ebből tudjuk, hogy a három nyomásra osztott szántókba első évben tiszta, vagy kétszeres búzát, a másodikban zabot vetettek, s a harmadik évben ugarnak hagyták. A kukoricaföldeket a három calcaturán kívül a szőlős kertjeik, vagy a szérűs kertjeik mellett kapták meg, úgy, hogy azt körülárkolva állandóan vethették. Szánkót baromjárásoknak, göbölyjárasoknak használták. Orgovány árpáshalmi részén tanyaföldek és marhalegelő is volt, Tolvajos részén tanyaföldek, göböly- és baromjárás volt. Kerekegyháza megváltott /б-od részén szántók voltak. Szankpusztát 1766-ban négy göböly és négy baromjárásra osztották. Tudjuk, hogy a váltott szántóföldhöz szanki portio is tartozott, amit bejegyeztek a földkönyvbe. Miután a földtulajdon szabadon forgalmazható volt, sokan e haszonvehetetlennek ítélt szanki részt közvetlenül a megváltás után, míg mások később eladták. A vevők közül többen éppen ellenkezően szanki felvásárlóként váltak ismertté. Ilyen volt Balogh István, aki négyszer, Aczél Péter, aki háromszor vásárolt szanki portiót. A legtöbb földet azonban Baky István vásárolta meg. Neki sikerült olyan tetemes részt megszereznie, hogy a legnagyobb tulajdona lett a pusztában. Tulajdonosi önérzetétől és érdekeitől vezéreltetve az 1790-es évek elejére kiszorította a pusztából a Maárok, a Józsák és a Felszegiek baromjárását és azokat, illetve azok nagy részét maga foglalta el. 1793. augusztusában a sértettek panasszal fordultak a kerületek közgyűléséhez, hogy Baky az orgoványi járást (közlegelő!) legelteti marháival, de a szanki járásba senkit nem enged. Válaszul Baky tulajdonosi jogaira hivatkozott, s előadta, háromszor is kérte szanki contraktusainak solemnizálását. A tanács 1794-ben elismerte a vásárlásokat, de átlátva a közérdeket sértő felvásárlás következményeit, határozatot hozott, hogy „ezután az Szanki Just az nép előtt Bíró által, hogy így mindenkor azoknak légyen praesentiajok kik ezen Gazdaságban vágynak" kell az eladást meghirdetni. A határozatban kimondták, ha a szanki eladó portiót mégsem venné meg olyan, akinek jószágát az ottani járásba osztották, akkor a „helység vegye meg". Baky azonban nem adta fel a harcot és 1796. májusában terjedelmes beadványával közvetlenül a főkapitányhoz fordult, s kérte vagy erősítse meg a szanki birtokban vagy bocsássa törvényes útra az ügyet. Beadványa a redemptusi öntudat megnyilvánulásának tárháza. Azt írja a főkapitánynak: „Felséges Parancsolatok értelme ellen, tulajdon földemen (!) levő ökreimtől terhes árenda fizetéssel nyomorgattatom". Majd kifejti, árendát olyan jószágtól kell fizetni, ami nem tulajdon „de én fizetvén Szanki pusztának megváltása alkalmatosságával 1500 ft-okat, senki ILLYÉS Bálint [1980.] A II. József féle kaszteri felméréshez csatlakozó leírás. BKML. V. 301. g-l. JNSZML. JK. ir. Fare. 9. № 78=1797.