Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson
216 Érdéli Mihály Erdéli Györgynek, bátyjának akarta eladni kerekegyházi hajdani ötforintos portióját ötven forintért. Az eladásnak ellentmondott a többi testvére, ezért az eladó földet végül a négy testvér nevére írták át. Bajnok János bábonyi szőlőjét akarta eladni Laczi János irredemptus lakosnak, de az eladásnak ellentmondott Fekete András redemptus. Fekete redemptusi vételi előjogon megvásárolhatta öröktulajdonba a szőlőt. Özvegy Szombatiné Almási Sára egy léc szántóját hétszáz forintért alkudta meg Szappanos István redemptus, de két vérrokon Szombati Gergely és Pálinkás János is kérte a földet, ezért a tanács a rokonoknak ítélte. Szabó Péter Tömpörhegyi szőlőjét és ahhoz tartozó veteményes kertjét Szőke István alkudta meg 300 forinton. Az eladás ellen tiltakozott Szabó Erzsébet „vérszerinti atyafi" s ő vehette meg a két paszta szőlőt a hozzá tartozó kenderfölddel együtt. Az az ellentmondásból derült ki, hogy a veteményesnek nevezett kert valójában kenderföld volt. Bojó István csupán zálogba akarta adni Bona Péternek a Felső-Bakérháton telepített szőlőjét a hozzá tartozó „kukoricza termő allyával". Testvére Bojó János ezt sem engedte. Ellentmondott és így vérrokoni előjogán övé lett a nyolcéves zálog, kétszáz forintért. Özvegy Rúzsa Jánosné Kis Sára férjéről maradott szálláskertjét a szomszédja Mingi János szerette volna megvásárolni. A vételnek ellentmondott Kecskés István mégpedig a felesége nevében, aki vérszerinti rokona volt az eladónak. A tanács itt is Kecskésnek ítélte a földet. Nem sorolom fel az összes esetet, csupán ismételten kiemelem, hogy kivétel nélkül minden esetben érvényesült a statútumban rögzített elővételi rendszer. A továbbiakban összevetettem az 1809-es év örökvallási jegyzőkönyvét az 1814. évi dedukciós földkönyvvel. Meglepődve tapasztaltam, hogy a földkönyvben az új tulajdonos nevénél csupán tíz akciót jegyeztek be az 1809. évben történt harminc, öröknek nevezett eladásból. Mind a tíz kivétel nélkül tőkeföldnek számító szántóföld. A többi talán ismét gazdát cserélt, vagy végül mégsem realizálódott az adásvétel. Az eladók nagyon aprólékosan körülírták, hogy a tulajdonváltás a bonyolult birtoklási helyzet melyik földdarabjára vonatkozik. Az azonosítást a művelési mód és a szomszédok megnevezése tette lehetővé, a helyrajzi számot csak később a kataszteri felmérések idején vezették be. Az áruba bocsajtott földbirtok nagyságát legtöbbször a redempciókori mérték vagy érték szerint határozzák meg. Azt viszont a különböző birtokvitákból és földmérésekből tudjuk, hogy olykor tizenholdas nagyságrendi eltérések voltak a bejegyzett és ténylegesen használt föld területe között. A redempció idején és a későbbi osztásoknál a föld minősége szerint ráadást adhattak, de gyakoriak voltak az önkényes foglalások is. Különösen a szabad földdel, a közlegelővel határos birtokok esetében.
