Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson

208 A megváltás gyakorlati lebonyolítását a tanácsok önkormányzati hatáskörben irányították. A tanács a helység redempciós összegének felosztásához redempciós kulcsot állapított meg. A redempciós kulcs településenként különbözött, s azt szabta meg, hogy a redempcióba befizetett egy forintért a befizető mennyi ellenértéket, földtulajdont kapjon. Ezt a földalalpú forintot nevezték később redempciós forintnak, a megváltott földet pedig redemptus földtulajdonnak. A megváltakozás gyakorlati lebonyolítása során a Jászkun Kerület népe elfogadta, hogy az elnyert szabadságjogok azokat illessék, akik a megváltás terheit vállalták. Következésképpen a jászkun szabadságjogokat a megváltott földtulajdonhoz kapcsolták. Aki földet váltott az megváltotta a redempciós előjogokat, s ha földjét eladta, eladta vele előjogait is. A Jászkun Kerület alkotmányos életének alapjává és másságának kiformálójává a politikai jogok földtulajdonhoz kapcsolása vált. Éppen ezért a földtulajdonlás és földbirtoklás adminisztrálását az önkormányzati közigazgatás tisztségviselői mindenkor kiemelt figyelemmel végezték és folytonosan ellenőrizték. A földváltóknak befizetett pénzükért a helyi redempciós kulcs alapján megállapított területű tőkeföldet adtak. A szántóföldi földművelésre használható tőkeföldet ki-ki egyéni tulajdonba és birtokba vehette. A tőkeföld után a tulajdonosok járulékföldeket kaptak, amit a tanács meghatározott időszakokra és szempontok szerint adott. A váltott föld egy részét osztatlan közös tulajdonban hagyták, ezek voltak a közlegelők. Tekintettel arra, hogy a település közös pénztárából is törlesztettek a redempcióba, településenként a helység köztulajdona maradt a belterület és bizonyos közcélra hasznosított határrészek. Aki nem fizetett a megváltásba, azt eltiltották a korábban művelt föld használatától s megfosztották a redempcióban elnyert szabadságjogok legtöbbjétől. Bonyolult, helységenként eltérő birtoklási jogszokások, földkiosztási módok figyelhetők meg. Az alapelvek azonban az egész Jászkun Kerületben egységesen érvényesültek. Ilyen alapelv volt a már említett alkotmányos tétel a politikai jogok földtulajdonhoz kapcsolása, és a jászkun elővételi és ősiségi rendszer érvényesítése. Minden településen gondoskodtak a földtulajdonlást és földhasználatot dokumentáló adminisztráció következetes elvégeztetéséről. Ennek köszönhetjük a településenként vezetett földkönyvek a Líber Fundik megalkotását, az adásvételi szerződések jegyzőkönyvi rögzítését, a birtoklevelek kiadását, majd a betáblázások, a tagosítások, a pusztaosztások dokumentálását, s a mérnökileg készített földkimérések, határtérképek elkészítését. Mindezek a dokumentumok olyan forrásbázist alkotnak, ami elősegítheti a gazdaságtörténeti, földtulajdonlási és -birtoklási sajátosságok feltárását, a redemptus földtulajdon bemutatását mind jogi, mind gazdaságtörténeti vonatkozásban.