Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)
172 történeti adatok így generációkkal később váltak hozzáférhetővé a szélesebb történész szakma számára. Az úttörők életrajzának és munkásságának bemutatásával azonban tudomány- és irodalomtörténet-írásunk adós maradt, sokszor (mint Blahó esetében) még a legalapvetőbb életrajzi és bibliográfiai adatok regisztrálásáig sem jutott el. Jelen dolgozat ezt az adósságot hivatott némiképp pótolni. Blahó életének és munkásságának vázlatos ismertetésével, korának egyházi és szellemi környezetében való elhelyezésével, illetve egyetlen nyomtatásban megjelent művének kiadástörténetén és tartalmán keresztül a rendtörténet-írásnak a XVIII. századi ferences identitástudat kimunkálásában betöltött szerepére szeretnék rámutatni. I. A FERENCES TÖRTÉNETÍRÁS MAGYARORSZÁGON A XVIH. SZÁZADBAN A XVIII. századi egyháztörténet-írás története bizonyos szempontból litteraturatörténetünk mostohagyermeke. A latin-nyelvűség és a világi történetírástól való elszakadás mellett ebben szerepet játszhatott az a tény is, hogy a részben kéziratban maradt művek anyagát a XIX. századi pozitivista monográfiák alaposan kiaknázták, így a bennük felhalmozott adattömeg jórészt közkinccsé vált. Ugyanakkor ezeknek a műveknek a vizsgálata mégsem kerülhető meg, hiszen a tudományos történetírás megindulásakor született munkák nemcsak tényanyagukkal gyakoroltak komoly hatást a XIX-XX. századi kutatásokra, hanem (igaz, sokkal rejtettebben), sokszor szemléletük és hangsúlyaik mind a mai napig meghatározóan jelen vannak történetírásunkban. A ferences rendhez kötődő, műfaji szempontú irodalomtörténeti kutatások a múlt- és önszemlélet szempontjából egyik legjelentősebb forráscsoporttal, a rendi történetírás termékeivel foglalkoztak a legkevésbé. Bármennyire is meglepő: a művelődéstörténeti szempontból jelentős témakörökre (például a búcsújárásra és az ahhoz kapcsolódó mirákulum-irodalomra, a vallásos társulatokra és kiadványaikra, 10 illetve az iskoladrámákra ) vonatkozó elmélyült, a téma forrásanyagát összegyűjtő, leltárba foglaló és feldolgozó kutatómunka ellenére a rend története szempontjából elsőrendűen fontos kéziratos történeti irodalomról még a legelemibb adatszerű összeállítással sem rendelkezünk. Ezek a művek ugyan általában a használati és áhítati irodalom különböző típusainál, valamint a prédikációknál és az iskoladrámáknál sokkal szűkebb közönséghez jutottak el, viszont legtöbbször alapul szolgáltak az utóbbiakban megjelenő önreflexióhoz, amelynek magasabb szintű, sokszor igen nagyszabású forrásfeltáráson alapuló megfogalmazását nyújtották. Ennek fényében nagy szerencsének tekinthetjük, hogy a szalvatoriánus rendtartomány (Provincia Hungáriáé Sanctissimi Salvatoris Ordinis Fratrum Minorum 9 TÜSKÉS Gábor 1993. 1(1 KNAPP Éva 2001. 1 ' KILIÁN István - PINTÉR Márta Zsuzsanna - VARGA Imre 1992. 39-95., PINTÉR Márta Zsuzsanna 1993.
