Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Kovács Zita–Aszalós Endre: Egy bajai mecénás, Dr. Aszalós Imre műgyűjteménye
347 olyan arányban csökkent, amilyen arányban az új barát, Oltványi ösztönözte a kortárs műalkotások vásárlására. Kezdetét vette többek között egy tudatos Egrygyűjtés, melynek köszönhetően néhány éven belül Aszalós Imre hat igen reprezentatív Egry-olajpasztell birtokosa lett. Bár Aszalós Imre szívesen fogadta Oltványi segítő, baráti tanácsait, néhány esetben hajlíihatatlan volt: a Nyolcak és az Aktivisták művészete egyáltalán nem érintette meg (bár Kmettytől volt egy igen jó csendélete, amit nagyon szeretett), Czóbeltől is idegenkedett, de különösen a nonfiguratív, absztrakt művészet állt távol tőle. Mindemellett volt még egy igen fontos kritérium (s ebben Oltványival egyetértettek): csak élő művésztől (és magától a művésztől) vásárolt. 18 Összességében megállapítható, hogy Oltványi Imréhez fűződő barátsága folyamatosan tágította Aszalós Imre érdeklődési körét. Elsősorban a Greshamhez kötődő, posztnagybányai mesterekhez (Berény Róbert, Bernáth Aurél, Egry József, Szőnyi István), illetve a modern francia impresszionista és posztimpreszszionista irányzat mélyrehatóbb ismeretét és szeretetét inspirálta. KIALAKULT ÍZLÉS, TUDATOS GYŰJTŐI KONCEPCIÓ Az 1930-as évek végére Aszalós Imre egy igen jelentős kortárs képzőművészeti kollekcióval és egy gazdag művészeti könyvtárral rendelkezett, mindemellett a művészeti szakfolyóiratok is rendszeresen érkeztek számára. A gyűjtő naprakész tájékozottsága a kortárs magyar művészet irányában országos szinten is példaértékű volt. A bajai értelmiségi, polgári közvélemény azonban inkább nevetségesnek és érthetetlennek, mintsem érdekesnek vagy értékesnek tartotta az Aszalós-gyűjteményt. Csak néhányan csatlakoztak a bajai értelmiségiek közül ízlésben és gyűjtési tendenciában Aszalós Imréhez: Klossy Tihamér, dr. Bakonyi Péter, dr. Bruszt Pál, dr. Győrffy István, Gyulánszky János, dr. Imrő György, Márton Aurél, s később az 1943-ban induló és az 50-es években terebélyesedő gyűjteménnyel rendelkező Krammer József és Kürtös Sándor. Figyelemre méltó jelenség, hogy míg a kor legnagyobb magángyűjteményeinek tulajdonosai gazdag emberek voltak, akik igen sok pénzzel dolgoztak, addig a bajai műgyűjtők, köztük Aszalós Imre sem tartozott a társadalom - mai értelemben vett - „módosabb" rétegébe: értelmiségiek, iparos, kereskedő emberek voltak, akik az alkotásokat többnyire részletre vásárolták. 19 Aszalós és a legtöbb bajai műgyűjtő Pusztán két alkalommal fordult elő, hogy ügynöktől vásárolt műalkotást: Aba Nóvák Vilmos: Borulat 1935., Rudnay Gyula: Pihenő nő 1921. c. alkotásokat A vidéken élő értelmiség sajnálatos módon nem tudott a fővárossal, illetve az ott élő művészekkel állandó kapcsolatot tartani. Ez biztosíthatta volna ugyanis, hogy alkalmanként személyesen választhassa ki azt a képet, melyet esetleg részletre is megvásárolhat. Oltványi ebben is segítségére volt Aszalós Imrének: nyitott ugyanis számára egy hitelkölcsön folyószámlát a Magyar Jelzálog- és Hitelbankban. Ez annyit jelentett, hogy az Aszalós doktor által megvásárolt műalkotás árát a bank egy összegben kifizette a művésznek, míg a számlatulajdonos
