Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

221 ereszig. Közben a teknőt mindig tolták a disznó alatt, hogy az állat nehogy véletlenül a földre kerüljön - akár volt hó, akár nem. Amikor felállították a rénfát, akkor a disznót felülről hideg vízzel (csöcsös kannával) lemosták, majd éles késekkel leborotválták a szőrét. Többször is lelocsolták a disznót, mert ha az állat bőre nedves, akkor jobban fogja a kés. Ezt természetesen férfiak csinálták. Be volt osztva, hogy ki melyik részt borotválja, nehogy megvágják egymást. Nem volt az, hogy körbe-körbe járok, hanem nekem volt a hátsó része, a másiknak az eleje, a lába, de a bölléré volt a legnagyobb rész. Amikor ezzel elkészültek, ronggyal letörölték, s ismét lemosták. Ezt többször megismételték, egészen addig, míg teljesen tiszta lett. A késeket közben élesíteni kellett. Nádudvaron a pörkölés csak 1947-től, a magyarok bejövetele után terjedt el. Rájöttek azután a svábok is, hogy a porzsolt szalonna bőre jobb - emlékezik egy nagygazda. A pörkölést egyetlen ember végzi - mert ahhoz csak egy ember kell, mert a disznó az lóg, kettő az csak nézi. A pörzsölest végző férfi, a föböllér barnára pörköli a disznót, a keze alá adják a langyos vagy hideg vizet, amivel áztatja, végül a késsel még lehúzza a porzsolt részt. Ezután ronggyal lemossák. Az utóbbi időben vált szokássá az, hogy síkárkefével (gyökérkefének is mondják) súrolják le az állatot. Garán a kopasztás után a még esetleg rajtamaradó szőrt (Hor) pörkölőlámpával leégették. A pörkölés után a disznót egy rénfára (KajleŐ) a hátsó lábaiból kihúzott inakkal (Flachseö) felakasztották.

41 Hartán négy ember végezte a disznó felakasztását a rénfára (Kaljö). Két ember beakasztja a fogba az állat lábát, a másik két ember tartja a rénfa lábát, hogy ne csússzon. Az is előfordult, hogy a teknőben fekvő disznót a létrára csúsztatták, s létrával emelték fel a disznót. Hartán már a XX. század elején is előfordult, hogy pörzsölték a disznót: szalmával a földön. De csak a második világháború után vált általánossá a pörkölés. Ha a rénfán lóg a disznó, akkor a pörkölővel végigjárják ha véletlenül maradt rajta szőr a kopasztás után. Ezután súrolókefével lemossák, s kezdődhet az állat felbontása. A bócsai svábok még a XX. században is fogasra, akasztották a disznót, ahogyan Soltvadkerten is fennmaradt ez a hagyomány.

42 Mezőberényben az első perzselés, majd a kopasztás után utóperzselést végeztek. A XX. század első évtizedeiben még nádtetős házak is voltak, s a disznót a kijelölt helyre kellett kivinni perzselni. Ahol nem állt fenn tűzveszély, ott a ház udvarán is elvégezhették a munkát. A perzselés után visszavitték a disznót a házhoz, s a kopasztás ott folyt. A perzselésre kijelölt hely közelében volt olyan ház, ahol befogadták a disznóvágáson segédkezőket, hogy meg tudjanak melegedni. A perzselést még reggel, sötétben végezték el. A házhoz vittek pálinkát is a 41 KNIPF Rózsa 1976. 42 HULEY Alfréd 1969.