Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

H. Tóth Elvira: A Hetényegyháza–Mária úti avar temető 70. sírja

7 anyag kíséretében. Az első sírok azonban csak a terület humusztalanításakor jelentkeztek az autópálya nyomsávjának Ny-i szélén, közvetlenül a humusz alatt. A mintegy 13 500 négyzetméternyi terület kutatása után a Hetény egy házaMária úti temető feltártsága mintegy 90 százalékra tehető. Figyelembe véve a temető 263 sírjából származó csontváz- és leletanyagot, beleértve a kettős és elpusztult sírokat, 74 temetkezésben férfi, illetve férfi melléklettel eltemetett fiatalkorú, 112-ben női és serdülő leány, 63-ban gyermek, illetve meghatározhatatlan nemű fiatal egyén temetkezésével számolhatunk. A temetkezések túlnyomó többsége nyújtott, háton fekvő, csontvázas. A sírok tájolása Ny-ÉNy, bizonyos szórással átlagosnak tekinthető a 40-60° eltérés az É-i iránytól. Ez kevésbé következetesen érvényesül a temető D-i, illetve Ny-i szélén kisebb csoportban feltárt zsugorított sírok esetében, melyek más avar temetőben is előfordulnak. Teljes feltártságra nem számíthattunk, egyrészt a terület ENy-i részének eróziója miatt, ahol a mezőgazdasági müvelés az egykori altalajba mélyített sírokat semmisítette meg. Több, az egykori humuszba vagy a fölé rétegződött lepelhomokba ásott gyermek és szegényes felnőtt temetkezés is elpusztult, közülük néhányat az általunk végeztetett és idejében leállított gépi földmunkák is megrongáltak. Ezek egyben felhívták figyelmünket a temető területén, annak telepítése folyamán végbement jelentős talajtani és netán ezzel összefüggő éghajlati változásokra. Az egykori talajviszonyokat jól mutatja a szarmata kori telep kemény, kötött humusztalaja, amelyet a temető D-i és DNy-i felében és azon túlnyúló felületen mindenütt megtaláltunk. Az ebbe beásott nagyméretű sírgödrök löszös-agyagos foltokkal kevert kitöltés-földje mindenkor elkülönült a sírokba beásott rablógödör foltjától. Ez homogén vörösesbarna homok volt, amely a temető használata folyamán a területet néhol nagy vastagságban felülrétegezte. A temető sekély, szélső sírjai ebbe mélyedtek, beásásukat rendszerint nem tudtuk megállapítani. Mindez azt jelzi, hogy a temető telepítésének megkezdését követően és még annak használata, tehát a VIII. század folyamán a régió növényzete alapvetően megváltozott, illetve annak hiányában hatalmas homoktömegek lendültek mozgásba. Az elmondottak egyik következménye, hogy a temető nagy részében a mért sírmélységek értéke viszonyításra alig használható, D-i és K-i lejtőjének nagymérvű feltöltődése, illetve ÉNy-i részének lekopottsága folytán. Horizontálisan hatalmas méretű sírgödrökben 45 cm mélységben is került elő rangosnak tartható temetkezés, a temető egyik részében. Másutt hasonló rangú, eredetileg is 2,0 méter mélységű sírok felett 80-90 cm lepelhomok halmozódott fel. E megfigyelések ellenőrzésére bőséges lehetőségünk kínálkozott, mivel sok nagyfelületű sírgödröt tárhattunk fel a temetőben. Ennek oka a halotti ágyak sírba helyezésének szokása, amely temetőnkre különösen jellemző, hiszen nyomait az összes temetkezéseknek közel 45 százalékánál megfigyelhettük. Korábbi tapasztalataink szerint ezek sírba helyezése mintegy 40-70 centiméterrel növeli meg a sírgödrök hosszát. Külön fejezetet igényelne a temetőben megfigyelt és dokumen-