Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Kovács Zita–Aszalós Endre: Egy bajai mecénás, Dr. Aszalós Imre műgyűjteménye
342 közvetlen (mecénási) viszony művész és műgyűjtő között, ami legalább olyan érdekes, mint a műkincsvadászat egykori kalandjai; emberi tartalmát, értékét tekintve pedig mérhetetlenül felette áll annak. Kivételes esetben ez olyan intenzív kapcsolatot is eredményezhet, melyből maga a művész is erőt meríthet. Művész és közönség viszonyának ilyen irányú változásával tehát, a XX. század első évtizedében létrejött a műgyűjtő harmadik típusa: a modern műgyűjtő mecénás. A gyűjtő, aki már nem csak a művészettörténetileg elismert mesterek alkotásaiból választ, aki már nem bízza rá magát a műtörténeti közfelfogásra, hanem önállóan kíván ítélni, állást foglalni és dönteni. A modern műgyűjtő nem egyszerűen azt veszi meg a „márkás" müvek közül, amihez a szerencsés véletlen hozzájuttatja, hanem a rendkívül különböző művészeti irányok képviselőiből kiválasztja azokat a kortárs művészeket, akiktől vásárol. Ugyanúgy fejleszti műgyűjteményét, mint könyvtárát: a saját ízlése szerint. Ezen változások szerencsés kimenetelének volt köszönhető az 1920-30-as években olyan jelentős „élő" művészeti gyűjtemények születése, mint CsehSzombathy Lászlóé, Fruchter Lajosé, Hidas Lászlóé, Oltványi Imréé, Radnai Béláé, Szilágyi Sándoré vagy Szöllősi Henriké. A bajai kötődésű műgyűjtő, Oltványi Imre (1893-1963) tevékenységének volt köszönhető ugyanakkor számos bajai, kortárs magángyűjtemény kialakulása, illetve később jelentős gyűjteménnyé fejlődése. Oltványi Imre, a budapesti Magyar Jelzálog és Hitelbank igazgatója, író és a Magyar Művészet című képzőművészeti folyóirat szerkesztője, egy jó fölkészültségű, művelt, sokat, több nyelven olvasó-író polgárember volt. Dinamikus egyénisége, páratlan szervezőkészsége s tehetsége segítségére volt több bajai műgyűjtő magángyűjteményének gyarapításakor, de jól hasznosult abban a sajátos előkészítő és szervezőmunkában is, ami egy múzeumi, kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozásához, a bajai múzeum 1936-os alapításához, illetve megnyitásához vezetett. 1 Az 1920-30-as évek bajai magángyűjteményei részben Oltványi Imre tevékenységének hatására alakultak ki. 2 Sajnálatos módon azonban a legtöbb az 1970-80-as évekre többnyire ajándékozás, hagyatékozás (esetleg eladás) útján „eltűnt", szétdarabolódott. Az egyes gyűjtemények rekonstruálása komoly kutatómunkát igényel, s a legtöbb esetben valószínűleg nem vezet majd eredményre. Baján a XX. század elejétől sajátos karakterű képzőművészeti életről beszélhetünk, melynek egy polgárosult, vidéki viszonylatban erős gyűjtőréteg képezte a legigényesebb közönségét. A Baján lévő magángyűjteményekben már az 1 A bajai Türr István Múzeum intézményesülésének, önállóvá válásának folyamatába 1935-ben Oltványi Imre azzal a gondolattal kapcsolódott be, hogy Baján egy önálló képtárat, az első Új Modern Magyar Kép- és Szoborgyűjteményt kell létrehozni. A képtár megteremtése egy kortárs művészeti gyűjtemény kialakítását jelentette, egy olyan széleskörű gyűjtőmunkát, amely során Oltványi külön e célra, a képtáralapítás érdekében megszerzett alkotásokat juttatta a városba. 2 SÜMEGI György 1994. 172.
