Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten

327 Elengedhetetlen a bemutatkozási, bemutatási lehetőség, olyan hely, ahol sokan láthatják, kontrollálhatják munkáját. Adott esetben ez a lakodalom. A közösség ellenőrző szerepe megnyilvánul abban, hogy ha elfogadja az újítást, ez esetben máskor is készít ilyen süteményt a sütőasszony. Ugyancsak a közösség elfogadásának a jele, ha az asszonyok elkérik a receptet. Mindkettőhöz szükség van arra, hogy a befogadó csoport nyitott legyen az újra. Végül pedig meg kell, hogy legyen a sütemény készítőjében a továbbadás szándéka. Csak ezek együttes meglétekor történhet meg a sütőasszonyoktól induló sütemények elterjedése és beépülése. 2. Főzőtanfolyamok A városban a két világháború között szervezett főzőtanfolyamok közül kettőről van tudomásunk, az egyik a MANSZ, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a másik, - tulajdonképpen két tanfolyam - a Gazdasági Egyesület szervezésében zajlott. Ezeken kívül a polgári iskolában is tanították főzni a lányokat, a negyedikes polgárista lányok a hét bizonyos napjain a konyhán segédkeztek. A MANSZ tanfolyamáról sajnos nagyon keveset sikerült megtudnunk. Érettségi után kerültek ide főként polgári családokból származó lányok. A tanfolyam az 1930-as évek legelején biztosan működött. A Gazdasági Egyesület tanfolyamairól a szervezőtől kaptunk fontos információkat. Őt az a cél vezette, hogy saját társadalmi rétegét tanítsa : „Meg kellett tanítani, hogy ötletük legyen. Hogy a mi lányaink ne csak rántottával tudják a vendéget megkínálni. " Megszervezte az Egyesületben a lányok közösségi életét, teadélutánokat, kirándulásokat, tanfolyamokat, színielőadásokat rendezett. Mozgás, beszéd, öltözködés, viselkedési, főzéskultúrát tanultak. A Földmüvelésügyi Minisztérium által szervezett főzőtanfolyamot hozott le Kecskemétre a Gazdasági Egyesületbe, évente néhány alkalommal. Budapestről érkezett a tanár, és a segédanyag is, az utolsó evőeszközig. Főleg gazdalányok vettek részt a hat hetes, nem bentlakós foglalkozásokon. Délelőttönként 8 és 10 óra között elméleti oktatás volt, élelmiszerekről és az alapvető főzési-sütési müveletekről. Egy ilyen tanfolyamról, az 1930-as évekből sikerült egy fényképhez jutnom. A tizenöt, láthatóan jókedvű résztvevő különböző konyhai eszközöket tart a kezében. A másik, Gazdasági Egyesülethez kötődő tanfolyam bentlakósként működött a szaktanítóképzőben. A gazdaság vezetője, a lányok ottani irányítója Kapitán Mária tanárnő volt, a már említett 50 ebéd című szakácskönyv írója. Az 1922-es Kecskemét címtára című kiadványban mint a Magyar Királyi Gazdasági Tanítónő Képző tanára szerepel. A háztartási és főzőtanfolyamokkal foglalkozott, a kérdés szakértőjének számított, aki rádióelőadást is tartott a témáról: A háztartási tanfolya-