Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten
310 A háborús évek ínségsüteményei Az ország lakosságát közvetlenül érintő háborús években (1944-45) és utána visszaesést tapasztalhatunk a sütemények terén. A már általánossá váló sütőporos tészták helyett az alapanyaghiány miatt visszatértek a régi süteményekhez, technikai eljárásokhoz, vagy új, egyszerű és rövid életű fajták terjedtek nagyon gyorsan. A fölelevenített régi tészták közé tartozik a málé és a görhe. Parasztcsaládokban még általános volt a háború előtt is, de polgári és értelmiségi rétegeknél már nem fordult elő. A háborús hiánygazdaságban az ő asztalaikra is visszakerült. Általános volt, hogy egyszerű alapanyagú kelt tésztákat sütöttek, amit a háború utáni élesztőhiány akasztott csak meg. Romániából csempésztek élesztőt, de voltak, akik a kenyér mintájára a kalácsból vettek el tésztát, és morzsótkát csináltak belőle. A városban gyorsan terjedt a sárgarépa-sütemény készítésének módja, ez a legnehezebb időszakban, 1944 telén, 1945 tavaszán volt általános. Cukor nélkül, kevés liszttel, tojással, reszelt sárgarépával sütötték. A cukorhiány pótlására ír cukrot osztottak segélyként, illetve a háború után a szolnoki cukorgyárból lehetett melaszt vásárolni, amit a kalácsba beledagasztva barna színű tésztát kaptak. A háború utáni időszakot és az 1950-es éveket nem tekintjük külön korszaknak, ugyanis az alapanyaghiány és a szegénység nyomta rá a bélyegét erre az időre. A drága alapanyagú, luxuscikknek számító sütemények háttérbe szorultak, helyettük az olcsóbb kalácsféléket részesítették előnyben. A háború előtti egyenes vonalú fejlődés megakadt, stagnálásról beszélhetünk. A megjelent szakácskönyvek kevés receptet tartalmaznak, mindenképpen visszaesést jelentenek a háború előtti, akár könyv, akár újság formájában megjelent süteményekhez képest. Nagyünnepeken ha került alapanyag, a „régi" divatos süteményeket készítették, általában a Váncza-könyv alapján. //. Időszak (az 1960-80-as évek) A gazdasági helyzet javulásával, új technikai eszközök és alapanyagok segítségével a süteménykultúra új időszaka kezdődik, kb. az 1960-as évektől, és tart az 1980-as évek végéig. A nők egyre nagyobb mértékű munkába állásával nő az információs csatornák száma, a munkahelyi névnapok pedig bemutatkozási lehetőséget biztosítanak. Megjelenik, majd a 70-es években általánossá válik a hűtőszekrény 10 , amely lehetővé teszi a krémes sütemények gyakoribb, nem csak nagyünnepre készítését. Ugyancsak a 70-es évekre tehető az első háztartási robotgépek, habverők megjelenése, amely szintén a sütés munkáit könnyítette. A hűtőszekrények általánossá válása és az olcsó pudingporok segítették a krémes sütemények gyors töltését. KISBÁN Eszter 1997. 437.
