Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

247 feleségül, mondták neki: Menj a svábokhoz, úgyis sovány vagy, majd meghízol a hurkalevesen/

69 Vacsora A disznótoros vacsora a paraszti élet kitüntetett alkalma, a régi világban mindenhol bőségesen megadták a módját: a több fogásból álló ételsor elfogyasztása után még zenével, dallal, tánccal vigadtak - maskarás játékkal, köszöntőkkel tettek emlékezetessé minden disznótort. Hajóson a disznótoros vacsora neve Wuschtsuppa, melyre 7 óra körül került sor. Vacsora előtt a segítség, a disznóvágásban segítő rokonok hazamentek tisztálkodni, átöltözni. A vacsora első fogása az orjaleves (Hohrockasuppa) volt, melyet apró kockatésztával, finommetélttel vagy rizzsel készítettek, melyet előző nap a hurkához főztek meg. Csontlevesnek, húslevesnek (Flaeischsuppa) is nevezik ezt az ételt.

70 A második fogás a leveshús volt tormával vagy savanyú paprikával, melyet ugyancsak házilag készítettek, dézsákban savanyítva. A század elején a leveshúshoz tejbemártást (Millmuas) is adtak, de ez ma már nem divat. A tejbemártás úgy készült, hogy a tejet liszttel összekeverték, s lassú tűzön állandóan kevergetve megfőzték. Cukorral édesítették, s reszelt tormát tettek bele. Ez az étel az 1950-es évekig a lakodalmakban is szerepelt, igen elegáns ételnek tartották. A harmadik fogás a disznótoros töltött káposzta (Schlachtrkraut) vagy csak töltött káposzta (gfillts Kraut) volt. A disznótoros töltött káposztát a kolbászhúsból félretett töltelékkel, s rizzsel készítették, az abalével engedték föl. Egy darab szalonnát is tettek a káposzta közé főni. De az is előfordult, hogy a főtt húst nem ették a vacsorán külön mártással - ott azonban a töltött káposzta nem maradhatott el, esetleg szegényebb helyeken. A negyedik fogás a különféle sült húsok, kolbászok, hurkafélék voltak, melyeket kemencében sütöttek, s vagy csak kenyérrel, vagy tört krumplival és tormával, savanyúsággal ettek. Minden disznóvágásra készítettek ecetes tormát vagy almás tormát (Gria), mely úgy készült, hogy lereszelték a tormát és az almát, egy késhegynyi kénport tettek rá, hogy szép fehér maradjon, majd cukorral, ecettel, sóval ízesítették, hogy jó édeskés legyen. Végül a sütemények következtek. A módosabb helyeken mindig volt kétháromféle sütemény: kelt sós hájas pogácsa, édes hájas sütemények (Schmearletschla) különféle ízesítéssel. A fánk itt nem volt szokásban. Ma már inkább a KLISZEK Antal 1970. A szigetbecsei svábok az orjalevest Hauruknak. nevezték. (REICH Márton 1972.) Vállajon a vacsora első fogása ugyancsak az orja- vagy hórukaleves volt. (CSERVENYÁK László 1991. 162.)