Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál
242 a Sulz, hanem a Gálira [kaira], mely valószínűleg a német Gallerte ('kocsonya, zselé 1 ) szó változata, utalva az étel gall eredetére. A zselatinba ágyazott húsféleségek a francia konyhából kerültek be más európai népek asztalára. A hartai sváb kocsonyába belekerült a farok (Schwanz), a bőrke (Schwartl), a lábak (Fuß) összedarabolva, a fej (Kop) részei. Régen itt sem zöldségeitek be, csak vöröshagymát, fokhagymát, egész paprikát tettek bele, melyet a főzés után kivettek. Ha megdermedt a kocsonya, szépen leszedték a zsírját, s teljesen átlátszó volt. A tetejére piros fűszerpaprikát szórtak. Az is előfordult, hogy a kocsonyás tányér aljába apróra vágott fokhagymát tettek, s arra merték rá a kocsonyalevet. Mezőberényben a paraszt- és iparos családok már a XX. század elején is használtak jeget tároló hűtőszekrényt vagy jégvermet építettek. Télen a Körösről hozták a jeget. A szegényebb sváb parasztok udvarán is volt földbe süllyesztett jégverem, ahol a disznó vágáskor fel nem használt nyers húst tárolták. A kocsonyát friss húsból készítették a disznóvágás utáni napokban, így jutott belőle szilveszterre és újévre is. Sok háznál volt szokás kocsonyát enni ekkor, mint disznóhúst általában, hogy a disznó befelé túrja a szerencsét az új esztendőben. A füstölt húsokat különböző zöldséges ételekhez használták fel szívesen. Ilyen jellegzetes berényi sváb étel volt a tél folyamán a Tikikrautknédli: savanyú káposztában, melyet hagymával, fűszerpaprikával ízesítettek, füstölt csülköt, oldalast vagy más csontos húst főztek meg, s forró vízben kifőtt knédlivel tálalták, tejfölt adtak hozzá. Az is előfordult, hogy a knédlit a káposztára téve főzték meg a gőzben. VIII. ÉTKEZÉS A DISZNÓVÁGÁS NAPJÁN A disznóvágás napjának étkezési szokásait még a XX. század második felében is a hagyományőrzés és a sokszínűség jellemzi. Minden közösségben megtalálhatók az elmaradhatatlan fogások, melyek egy-egy családban ugyan el is maradhatnak, ha nem felelnek meg a családtagok egyéni ízlésének. Reggeli Hajóson a disznó leszúrása előtt nem volt szokás reggelizni, legfeljebb csináltak egy kis meleg teát. A disznó szúrásához kapcsolódó pálinkázás szokása családonként eltérő lehetett. Volt olyan ház, ahol a szúrás előtt és után a férfiak pálinkáztak. A gyakoribb inkább az volt, hogy a szúrás előtt megkínálták a férfiakat pálinkával és fröccsel is, de legtöbben inkább fröccsöt ittak. Nálunk, a sváboknál ez a pálinkázás nem volt nagy divat. A magyaroknál ez nagyon volt, ott mindig pálinkával kezdték a disznóvágást. De volt pálinka azért a sváb házaknál is. Nálunk a bor az kinn áll mindig, amikor disznóvágás van. Aki kívánja, ihat - emlékezik egy hajósi gazda.
