Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján
138 magisztrátust. 1762-ben Herschl Polyák követelte Andreas Petrovácztól a bőrökért járó pénzből hátramaradt 38 forintos tartozását. 70 Később, főként az 1780as, 90-es években a városban élő zsidók többségének akadtak hasonló ügyei. 71 Közülük három kereskedő, Simon Velisch, Moyses Schlesinger és Marcus Müller emelkedik ki, akik évente több alkalommal ostromolták a bajai bírákat. A főként állatbőrökkel kereskedő Simon Velisch leginkább a bajai szűcsökkel állt hadilábon. Michael Volff szűcsmester 1790-ben és 1792-ben nem törlesztette neki száz, illetve kétszáznyolcvanegy forintos tartozásait. 72 Stanislav Barbarits bajai szűcs elhunyta után annak özvegyétől igyekezett visszakövetelni 29 forint 30 krajcárját. 73 De komoly hiteltörlesztési gondjai akadtak Simon Thűr bognárral és Carolus Tompa kávéház tulajdonossal (Caffearius) is. 74 Moyses Schlesinger boltosnak 1796-ban a város tartozott több mint háromszáz forinttal a hivatalszolgák egyenruhájának céljára adott különféle árucikkekért. 75 Hozzá hasonlóan Marcus Müller kereskedő 19 BKML IV. 1001. Tjkv. 2. k. 46, 62, 80.; 1755-ben a tanács engedélyezte, hogy az adós „Tobák György már ez előtt Zsidó Lebll Mojsesnél zálogban tött réz fazeka Л a zsidó szabadon eladhassa, mivel az említett Tobák György nem tudta törleszteni adósságát. (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 31, 34.) 1756-ban a pálinkafőzéssel foglalkozó Sámuel Michl-nek támadt pénzügyi nézeteltérése az őt 25 garasért a szabadkai vásárba elszállító Sztojan Szokovlovittyal. (BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 53.) 70 BKML IV. 1001. Tjkv. 3. k. 133-134.; Az eset különlegessége, hogy az alperes kérésére eskü letételére kötelezték a feljelentőt is. A zsidó férfi kezében két égő gyertyát tartva mondta el a speciális zsidó esküformulát. Az alperest elmarasztaló ítélet után Petrovácz azzal az indoklással fellebbezett, hogy az említett eskü nem a mózesi törvények által előírt szertartás keretében tétetett le. A fellebbezésnek helyt adva az ügyet az úriszékhez továbbították. 71 1787-ben Marcus Lőbl ,Judaeus Protectionatus Bajensis" követelte Anna Hartvickin tartozását, aki hitelbe vásárolt a boltjából. (BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 3.) Israel Stern, akinek boltja 1790. ápr. 19-én, a szomszéd, Michael Honecker házában keletkezett tűzvész következtében leégett, öt évvel később Barbarits Stanislav bajai szűcs özvegyétől kérte vissza kölcsönét. (BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 308.; BKML IV. 1007. PJ. I. 157/1795. 245.) A sokszor csak „Judaeus Hirschl"-ként emlegetett Salamon Herschl-nek (Hirschl, Herschel) 1790-ben Benedictus Veber tartozott 3 forint 24 krajcárral. (BKML IV. 1007. PJ. I. 1790. febr. 20.; Továbbá: uo.: II. 52/1796. 15.) A névrokon Philippus Hirsch jónéhány hasonló üggyel szerepel a jegyzökönyvekben (BKML IV. 1007. PJ. I. 1790. jún. 14., 1790. okt. 26., 45/1791., 111/1796. 420., 135/1796. 429., uo.: II. 346/1798. 140., 131/1798. 94.) Hitelköveteléseivel járult a magisztrátus elé Marcus Schön (Sehen) 1788-ban és 1794-ben (BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 36.; BKML IV. 1007. PJ. I. 406/1794. 147.), Moyses Schlovak (BKML IV. 1007. PJ. I. 407/1796. 486., 469/1796. 509.p.) és Sodek Veinberger (BKML IV. 1007. PJ. I. 348/1794. 132.; uo.: II. 81/1799. 185.) is. 72 BKML IV. 1007. PJ. I. 1790. júl. 3., 1792. okt. 25. 73 BKML IV. 1007. PJ. I. 1792. júl. 6. A néhai szűcs házát 1794-ben megvásárló Valentinus Dragin által fizetett pénzből levonták a tartozás összegét, és azt a városi pénztárba helyezték Simeon Velisch elmaradt városi árendájának törlesztéseként. (BKML IV. 1007. PJ. I. 103/1794. 66.) 74 BKML IV. 1007. PJ. I. 204/1794. 93., 444/1794. 157.p.; Simon Velisch további hitelügyei: BKML IV. 1007. PJ. I. 244/1794. 102., 355/1794. 134., 468/1794. 161., 292/1796. 469., 299/1796. 470., 307/1796. 472., 444/1796. 501., 478/1796. 512., 480/1796. 513.; uo.: II. 373, 374, 377, 378/1798. 147., 5/1799. 276. 75 BKML IV. 1001. Tjkv. 6. k. 74.; Moyses Schlesinger 1788-ban Antonius Homanyi szűcs mestertől követelt kártérítést azzal az indokkal, miszerint a „kapuf'-пак nevezett ruhadarabját, amelyet a mesternél hagyott javításra, az olyan sokáig nem csinálta meg, hogy megették a molyok. (BKML IV. 1001. Tjkv. 4. k. 122-123.) Moyses Schlesinger egyéb pénzügyleteire: BKML IV. 1007. PJ. I. 206/1794. 93., 353/1795. 320., 296/1796. 460.; uo.: II. 135/1797. 35., 381/1798. 148.
