Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bárth Dániel: Zsidók a XVIII. századi Baján
131 A zsidók és az uradalom A magyarországi zsidóság történetének irodalmában általánosan elfogadott megállapítás szerint a főként északról érkező zsidók számának megnövekedésében, és a XVIII. század folyamán végbement gyors elterjedésében 28 nagy szerepet játszott az a tényező, hogy a földesurak többsége szívesen vette, sőt kifejezetten támogatta a zsidók birtokaikon történő letelepedését. A magukat a földesúr oltalmába, protectiojába. helyező zsidók jelentősége a tőlük származó pénzjövedelmen és különféle szolgálatokon túl az uradalmi gazdaság és áruforgalom megélénkítésében jelentkezett. 29 Úgy tűnik, hogy a bajai uradalom XVIII. századi urai sem voltak ez alól kivételek, hiszen az 1720-as évektől kezdve folyamatosan, egyre növekvő számban engedélyezték zsidók letelepedését és tevékenykedését a városban. A zsidók cserébe oltalompénzt (Schutzgeld) fizettek földesuruknak. Ezen a címen 1749-ben a 10 zsidó család évente 60 forintot fizetett. 30 Emellett a különféle földesúri regálék sokszor előforduló haszonbérlete, árendálása esetén külön, megalkudott pénzösszeg fizetésére köteleztettek. A bajai zsidók és az uradalom viszonyát - más hazai földesúri birtokokhoz hasonlóan - önálló szerződésekben, kontraktusokban szabályozták. 31 Az első kontraktus 1762. január 1-i kelettel, gróf Grassalkovich Antal földesúr aláírásával és pecsétjével megerősítve született meg, és 12 évre szólt. 32 Mivel a szerződés szövege a XVIII. század folyamán elveszett 33 , tartalma csak részleteiben, egyéb utaló források segítségével rekonstruálható. Az 1769-ben tartott vármegyei vizsgálat alkalmával még Fórián Antal uradalmi intézőnél föllelt kontraktus - a vizsgálatról készült jelentés tanúsága szerint - 16 zsidó házaspár részére, évi 340 forint árenda megfizetése ellenében engedélyezte zsinagóga építését és temető kihasítását, míg cserébe számukra földesúri védelmet nyújtott. A szerződés szövegében kikötötték, hogy a 16 családon túli zsidó beköltözés esetén a földesúrnakjogában állt az évi árenda összegének megnövelése. 34 28 A magyarországi zsidóság létszáma a XVIII. század folyamán óvatos becslések szerint is legalább megnyolcszorozódott. (GONDA László 1992. 39.) 29 GONDA László 1992. 40.; VIRÁG István 1935. 33-47. 30 MZSO 1970. XIII. 216. 31 Hasonló formában adott kontraktust Károlyi Sándor földesúr 1723-ban a nagykárolyi zsidóknak: GÁBOR Anna 1990. 188-189.; Az óbudai uradalom zsidóságának szerződéseiről: GÁL Éva 1992. 7-11. 32 A szerződés példányát 1769-ben Fórián Antal uradalmi inspector tulajdonában találta és vizsgálta meg a vármegyei küldöttség. (KÉL I. Vis. Can. Protestánsok. Bajai zsinagóga vizsgálata, 1769. 51.) 33 A bajai zsidók tulajdonában már 1769-ben sem volt efféle példány. Ekkor azt vallották, hogy a zsinagógát építő, Lázár Simon nevezetű óbudai zsidó özvegyénél, Óbudán található a szerződés egyik példánya. (KÉL I. Vis. Can. Protestánsok. Bajai zsinagóga vizsgálata, 1769. 51.) 1774-ben és 1796-ban viszont arról beszéltek, hogy a kontraktus valószínűleg az 1774-ben történt tüzeset alkalmával égett el. A szerződés a XVIII. század végére már az uradalom és a város levéltárából is hiányzott. (MOL С 59. III. 1797. Föns 98.) 34 KÉL I. Vis. Can. Protestánsok. Bajai zsinagóga vizsgálata, 1769. 51-52.
