Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

75 alföldi homok kerti bort megkóstolni és elemezni, de ha arról lenne szó, hogy azzal kellene rendszeresen élni, alighanem a vizet választanám helyette. " A rossz minőségnek az oka, hogy a múlt század derekán a korszerű borkezelésnek a feltételei sem voltak meg. A termelőknek nem voltak megfelelő és elegendő hordóik, hiányoztak az erjesztésre alkalmas helyiségek, borházak, pincék, nem alkalmazták a fejtési, derítési eljárásokat. A homoki szőlővidéken ilyen vonatkozásban rosszabb volt a helyzet, mint az Alföld más vidékein. A kistermelők boraikat főként kamrákban, zöldségfélékkel, krumplival, savanyodó káposztával együtt tárolták.

249 így a borokat egy esztendeig sem tudták eltartani, azok megromlottak, az alacsony szeszfokos borok kamrában való tárolása azt eredményezte, hogy télen sokszor megfagyott a hordóban a bor, nyáron viszont a melegtől romlott el, mögnyarasodott.

250 Ha a hordókat mosták is sokszor rossz, salétromos vízzel, ami a borokat megrontotta, a kénezést nem ismerték. A bor rajtamaradt a seprűn, míg el nem fogyasztották, ezért nyúlós, ecetes volt.

251 Ha le is fejtették, semmiféle más borkezelési eljárást nem alkalmaztak. Akinek több bora volt, mint amennyit maga elfogyaszthatott, a felesleget igyekezett eladni a helyi kocsmárosoknak.

252 Vége-hossza nincs azoknak a leírásoknak, amelyek a homoki borok rossz minőségét elsősorban a helytelen tárolási módokkal magyarázták: „Aki nem ismeri a homoki szőlők keletkezését, fejlődését és a homok természetét, az bizonyára nem csodálkozik rajta, hogy bennük pincze épült. A régiek a homoki szőlőket inkább gyümölcsöskerteknek művelték, mintsem kizárólag bortermő szőlőnek; a fősúlyt az értékesebb gyümölcstermelésre fordították, a kevésbé értékes szőlőt csak mellékes terménynek tekintették, a régi jó időben a bor ára oly csekély volt, különösen a homokon, hogy azt csak házi szükséglet fedezésére termelték. Felesleg csak bő termés után maradt meg. Ezt a házhoz való termést a kamrában tartották, ha pedig nagyobb területen termesztettek szőlőt, akkor ennek mustját a házi pinczébe helyezték el. A házipincze a régi szokás szerint pedig a gazdasági termények eltartására a legbiztosabb és legalkalmasabb hely volt. Különösen a télire a konyhakerti veteményeket raktározták be a pinczébe nagy előszeretettel. Ott díszlett a zöldség minden neme, a halomra szórt csírázó krumpli, ott illatozott a rothadt savanyú káposzta, ezek voltak egész télen át a boroshordóknak hűséges társai. Önálló borospinczék a legnagyobb ritkaságok közé tartoztak, ha voltak is ilyenek, azok is részben a háziasszony konyhájának szolgálatában állottak. "

25S 8 Borászati Lapok 1881. és 1882. évf, Gyürki Antal, ill. Molnár István írásai. Idézi: FEYÉR Piroskal970. 176. 9 FÜR Lajos 1983. 183-184. 0 TÁLAS1 István 1977. 217-218. 'FÜR Lajos 1983. 187-188. 2 TÁLASI István 1977.218. 3 PERÉNYI József 1903/a. 797.