Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Bereznai Zsuzsanna: A házépítés hiedelem- és szokáskörének funkcionális vizsgálata

126 A zöld ágat nyír-, nyár-, fűz-, orgona-, mogyoró-, fenyőfaágból készítették. Általános volt az a szokás, hogy az ágat az építtető hozta, s a kőművesek díszítették fel a "gazda" és a "gazdasszony" által adott dolgokkal (színes papírszalagok, virágok, egy üveg bor vagy pálinka, kendők, dísztörölközők), akiknek a házhoz szóló jókívánságokkal adták át. Ezután áldomást ittak és megvendégelték az építőket. A kőműveseket a rangjuk szerint illette meg a különböző ajándék: a mester abroszt vagy selyemkendőt, a segéd baboskendőt vagy törölközőt, az inas pedig zsebkendőt kapott ajándékba. /149-171/. Ha a "gazda" nem tisztelte meg kellő időben zöld ággal a kőműveseket, akkor azok kapcát akasztottak fel egy rúdra. E figyelmeztetésre a építtető rendszerint pótolta a mulasztást. /172/ A födém és a tető. A födém és a tető építésekor jóval kevesebb szokással és hiedelemmel találkozunk, mint az alap és a falak esetén. A födém és a tető építésének a mestergerenda, a szelemen felrakása és a tetőfedés a legfőbb mozzanata. A mestergerenda és a gerendák kisebb tárgyak (tökmag, disznósörte, pénz, libatoll, csepü, "írás" stb.) elrejtésének volt a helye. /179/ A szelemen felállításához is kapcsolódott áldomás. Az ácsmunkák elkészülésekor, még a tetőfedés előtt, az építtető az ácsokat is áldomásra hívta. Egyes helyeken a zöld ág állítása nem volt ekkor szokás, más helyeken pedig csak ekkor állítottak zöld ágat, melyet áldomás követett. Az ácsmunkát a kőművesmunkánál alacsonyabb rendű tevékenységnek tartották, az építtetők általában a kőműveseket vendégelték meg jobban. Az ácsoknak sok esetben nem adtak ajándékot sem. /186-197/ A kemence. A kemence a ház életének egyik legfontosabb része, ezért építése is nagy körültekintést igényel. A kemenceépítéshez kapcsolódó áldozati szokás az, hogy vért kevertek a kemence alapját alkotó földhöz. /205/ Országosan elterjedt szokás volt az, hogy a kemence aljába kavicsot, tégladarabokat, üvegtörmelékeket, vasdarabokat tettek, hogy jól süssön. /206-212/ A kemencében először sütött ételek a lepényfélék, a lángos, a pogácsa voltak./213-224/ A kemencébe való első sütés a kemence gyakorlati kipróbálása, másfelől az első sütés (mellyel a kőművest is megkínálták) közös elfogyasztása egyben annak ünnepélyes birtokbavétele. A kemence elkészültekor a kőművesek a "gazdasszonnyal" rákoppanttattak a kemence tetejére, majd áldomás következett. /226/ Az új kemencébe való első befűtéshez az a hiedelem kapcsolódott, hogy aki először begyújtja, az meg fog halni. Ezért vagy a legidősebb családtaggal vagy egy idegennel fűtettek be.