Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

80 zománcos- vagy rézüstben lassú tűzön addig forralták, míg a kívánt, gyakran 28 cukorfokot el nem érték. Ebből a mustból jó szeszfokú, édeskés bort nyertek, de nagyobb mennyiséget előállítani nem tudtak. Az is előfordult, hogy nagyobb haszon érdekében víz és cukor hozzáadásával szaporították a must mennyiségét. Ha viszont túl magas lett a cukorfok, gyanús lett a kereskedőnek, és a müvelet megingatta a gazda iránti bizalmát. A természetes módon erjesztett kövidinka bora általában 12 fokos volt. Úgy tartották, a jó bor egyik feltétele, hogy a hordó mindig tele legyen. Ha hónapokon át darabban volt a hordó, a bor egérszagot kapott, olyan lett, mintha egérfészek lett volna benne. A bor azt sem szerette, ha sokat nyúlkáltak bele. Ha gyakran megmozgatták, zavaros lett, csúnyává vált és nehezen tisztult le újra. Az ilyen bor olyan volt, mint „a beteg ember arca". Le kellett fejteni és sokáig állni hagyni. A századforduló előtt, amikor a borok fajtatisztaságára még nem törekedtek, azokat színük szerint osztályozták. így fehér, vörös és siller borokat különböztettek meg. A homoki borvidékeken ez utóbbi, enyhén piros, kevés festékanyagot és csersavat tartalmazó bor volt a legnagyobb mennyiségben.

265 A frissen ledarált és préselt kadarka bora fehér vagy halványpiros. Ha azonban a mustot néhány napig állni hagyták törkölyön, csersavtartalma megemelkedett, színe erősen pirossá vált, s könnyebben eltartható volt. Színét így szabályozni tudták a fehértől a mélypirosig. Ez volt a legjellegzetesebb homoki bor.

266 Rontotta a bor minőségét, ha fehér szőlő mustját a piroséval szűrték össze. Az így kapott keverékbort fukszosnak mondták. Ezt csak saját használatra készítették, mert a kereskedők nem szerették, nem szívesen vásárolták. A gazdák eladásra a fehér borokat szánták, maguk azonban inkább a vöröset itták.

267 A vörös bor készítése, ha nem kimondottan ilyen fajtákból préselték, hoszszadalmasabb volt, mivel a mustot 1-2 napig a törkölyön tartották. A századforduló előtt olyan szokás is volt, hogy a mustot a törkölyön hagyták kiforrni és a bort a törkölyről fogyasztották el.

268 Ha viszont darálás után azonnal préseltek, a festék nem oldódott ki a szőlő héjából, így a kadarból is a kövidinkához hasonló fehér bort nyertek. A szőlő csumája viszont a bor csersavtartalmát növelte. Préselés előtt a szemet azért nem választották le a csumáról, mert általában jobban szerették a savas borokat, mint az édeset. A fehér mustot zöld must néven emlegették. Ha a fehér bornak sárgás-piros színe volt, kénes hordóba eresztették át és az teljesen megtisztult. A kén néha fejfájást okozott, de ha a bort eladásra szánták, FÜR Lajos 1983. 188-189. BÖRCSÖK Vince 1975. 209. Kecelen az idősebbek emlékezete szerint az a mondás járta, hogy rendes paraszt ember a piros bort szereti, a fehérről azt hiszi, hogy víz. (ÉGETŐ Melinda 1984. 599.) ÉGETŐ Melinda 1984. 599.