Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
63 A kövidinka, mint mondták, nagyon jó szőlő, de előfordul, hogy annak is van repítése, meg van az a hibája, hogy néha repít. A fürtje egyébként olyan sűrű, hogy a szemek közé alig lehet egy gyufaszálat bedugni, de ha repít, ritka marad a szem. A téli és tavaszi, különösen a májusi fagyok és ködök mellett a szőlő klimatikus eredetű veszedelmei közé tartoznak a tavaszi ólmos esők, a jégverés, az erős szelek, az éréstáji esőzések, a tartós szárazság és a szemek (rügyek) kipállása. Máig emlékezetes, hogy 1866-ban a májusi fagy „szüretelt". 1905-ben augusztus első felének rendkívül nagy aszályos forrósága és a peronoszpóra tette tönkre a szőlők termését. 1913-ban megint a májusi fagyok semmisítették meg a szőlők 30-90 %-át. 1922-ben és 1936-ban a novemberi korai fagyok ártottak a szőlőnek. Utóbbi évben gombás betegségek is felléptek. 216 Az időjárás viszontagságaitól megkímélt termést gyakran emberi és állati pusztítás, valamint a növényi kártevők ártalmai veszélyeztették. A termés dézsmálói, a tolvajok ellen érés idején őrzéssel védekeztek. A tanyáktól távoleső szőlőkbe hoszszabb vagy rövidebb időre, legtöbbször egy hónapra, csőszt fogadtak. 217 A tanya melletti szőlőkbe nem fogadtak csőszt, a család tagjai együtt ügyeltek a termésre. A madarak közül a seregélyek okoztak legnagyobb károkat a szőlőben. Ezeket kereplővel, fára akasztott ekekormány ütögetésével, rossz fazék, vashordó verésével, szélvitorlákkal, a szőlőkre vagy gyümölcsfákra kötözött színes ruhákkal, szalagokkal igyekeztek távol tartani. Míg a madarak meg nem szokták, hathatós riogató volt a madárijesztő, kereszt alakra összeszegezett léc vázon ócskaruhás emberalak, a láz? n A madár riogatok mellett a csősz ostorral durrogtatott, riasztó puskát és bugatyút használt. Egy rövid léc egyik végét kilyukasztotta, ostor végéhez kötötte, s az körbe forgatva búgó, vonyító hangot adott. A szőlőt néha a foglyok, nyulak is bántották, de nagy kárt nem okoztak benne. Idegen kutyák ellen tűrt vetettek. 219 Állati eredetű betegségek voltak a szőlőatka, szőlőcoboly, szőlőeszlény, áska vagy lótetű, cserebogár, cserebüly és kendermag 216 FÜR Lajos 1983. 167. 217 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 83. Ásotthalmon, még a szőlőhegyi közös gazdasági szervezet működése idején, egy szoba-konyhás csőszházat építettek, s azt kis zöldséges kerttel bocsátották a szőlőpásztor rendelkezésére. A csősz külön díjazásért részt vett a szőlőmunkákban, s arató részt is kapott. Szőlőérés idején a kispásztor volt a segítségére, idősebb ember a családból. Hogy a csősz messze lásson, górét építettek számára. Ez akác oszlop volt létra fogakkal, vagy négy oszlop bedeszkázva, korláttal. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 83.) Amikor a szőlőhegy szervezet felbomlott, a gazdák maguk gondoskodtak az őrzésről. Ha a szőlőben nem volt épület, a csősz számára nádból, napraforgó szárból kunyhót építettek. Élelmezéséről a gazda gondoskodott. Felszerelése a furkósbot és a kereplő volt. (BÖRCSÖK Vince 1974. 481-482.) 218 Ásotthalmon a madarak ellen kancsukát, parittyát is használtak. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 83.) Gyakoriak voltak a szélvitollák és motollák is. (BÖRCSÖK Vince 1974. 482.) Kecskeméten a kártevő madarak ellen magas fára vagy póznára illesztett kereplőt használtak, amit a szél hajtott. A szőlőőrzők ezen kívül kézi kereplőkkel is igyekeztek minél nagyobb zajt csapni, miközben körül járogatták a területet. A kereplő hangja fél mérföldnyire is elhallatszott, s elűzte a madarakat. A fára szerelt kereplőt betyárszomorítónak mondták, mivel használatakor a betyárnak már nem minden bokor adott szállást. (VAHOT Imre 1853. 117.) 2,9 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 83.
