Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata
411 pamíri típus áll az első két helyen, főleg a keleti mediterrán típusnak a türkméneknél gyakori kaszpi változata, valamint kisebb mértékben a kaukázusi eredetű keleti dinaroid formák aránya is növekszik nálunk. A csíki és háromszéki székelyeknél az említetteken kívül a pontusi keleti mediterrán változat előfordulása is jelentős. A déli és északi gyepüőr eredetű népességek leszármazottai egyelőre nem voltak vizsgálhatók. A szerémségi és Eszék környéki magyar gyepüőröket az oszmán-török támadás menekülésre kényszerítette, a Csütörtökhely környéki (Szepes megye) kabar eredetű lándzsások pedig 29 helységben a 17. század vége után elszlovákosodtak (Bakó 1989) a Sáros és Liptó megyei és Morva folyó menti gyepüőrök leszármazottai val együtt. A fenti eredmények együttes figyelembe vételével az alpáriak és tiszaujfalusiak származására nézve az alábbi következtetéseket lehet levonni: I. Nem kizárt az alpáriak palóc eredete, de nem valószínű, hogy kapcsolatba hozhatók a telepes eredetű déli palócokkal és az alföldi palóc kirajzások népességeivel. Egyrészt mind a déli palócoknál, mind a palóc kirajzásokhoz soroltaknál 15 5 körüli a szlovák nevek gyakorisága, míg az alpáriaknái csak 0.3 %-ban mutathatók ki szlovák eredetű családnevek, másrészt az őslakos magyar népességekhez hasonlóan kiemelkedően nagy a turanid típus gyakorisága, a keletbaltié és a meghatározatlanoké pedig a déli palócokhoz és a palóc kirajzásokhoz képest jelentősen kisebb. De embertani szempontból az alpáriak közel állnak a környékbeli magyar őslakos népességekhez is, melyeknél szintén alig mutathatók ki szlovák eredetű családnevek. Népesedéstörténeti szempontból fontos lehet, hogy az őslakos eredetű palócok a Hiernaux-féle számítások alapján is közel állnak a többi magyar őslakos népességek többségéhez. II. Mert a tiszaujfalusiak tipológiai megoszlása az alpáriakkal csaknem teljesen megegyező és a Hiernaux-féle távolság számítások eredményei is jelentős embertani közelségre utalnak, ha a tiszaujfalusiak ősei valóban észak felől érkeztek, az őslakos eredetű palóc népességekből való kiválásuk a valószínű. Bár a felmért tiszauj falusiaknál 8.3 %-ban mutathatók ki szlovák eredetű családnevek, viszont ezek közül 5.1 % a "Nóvák" név gyakorisága. E szónak a magyar jelentése "új ember" és ilyen nevet bevándorolt is kaphatott, többek között a török hódoltság elől szlovák környezetbe menekült magyar is. A turanid típus nagy gyakorisága, a keletbalti típus régi szláv formáinak 0.7 %-os előfordulása és a régi szlovákoknál szintén gyakori északi és cromagnoid típus teljes hiánya arra utal, hogy a Tiszauj faluba települt családok között szlovák származásúak, főleg magyarokkal és későavarnak nevezett avar kori onogurokkal nem kevert szlovákok jelentősebb számú részvétele az embertani felmérés alapján nem igazolható. Ш. A középázsiai eredetű típusok túlsúlya a finnugor formákhoz képest az alpáriaknái közel tizenhatszoros, a tiszauj falusiaknál több, mint tizenötszörös (az általam vizsgált összes magyaroknál tízszeres). Összmagyar viszonylatban a
