Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

409 palóc eredetű népesség (Paládi-Kovács 1989), míg Tiszaujfaluval kapcsolatban Bárth János 1996. VIII. 18,-i tiszaalpári előadása szerint csak az látszik valószínűnek, hogy a telepesek észak felől érkeztek. Az embertani felmérés eredményei szerint lehetséges az alpáriak és tiszauj falusiak palóc eredete, de kizártnak látszik a közeli származás a hazai Palócföld déli részével és az alföldi palóc kirajzásokkal, viszont valószínű a dél-szlovákiai, valamint a Pétervására (Henkey-Kalmár 1979) és Karancskeszi környéki őslakos eredetű palócokkal. Az általam vizsgált 5185 hazai palóc közül 43 % telepes eredetű helységekből (Pest megye északkeleti, valamint Nógrád és Heves megye déli része) származik. Ezeknél a telepes palócoknál átlagban 15 %-ban mutathatók ki szlovák eredetű családnevek és a turanid típus csak 21.7 %-ban, a pamíri 12.2 %-ban, a keletbalti viszont 8.4 %-ban, az erősen kevert meghatározatlanok pedig 40.9 %-ban mutathatók ki (Henkey 1989). Hasonló a megoszlás a Tiszaalpárhoz közeli, palóc kirajzásúnak tartott Csépán (turanid 26.8 %, pamíri 10.3 %, keletbalti 12.2 %, meghatározatlan 36.9 %, Henkey-Kalmár 1982), ahol 15 %-ban fordulnak elő szlovák családnevek, valamint a Szolnoktól északra fekvő Nagykörűben (turanid 23.1 %, pamíri 14.0 %, keletbalti 8.3 %, meghatározatlan 33.3 %), ahol 10 %-ban mutathatók ki szlovák családnevek és a Hiernaux-féle távolság számítások szerint az ottani férfiak és nők feltűnően közel állnak (f. 287.50, n. 281.25) a telepes eredetű hazai palócokhoz (Henkey 1992). A Gortva patak menti palóc őslakosoknak az alpáriakhoz és tiszauj falusiakhoz hasonló tipológiai megoszlása a 12., az igen közeli Hiernaux-féle távolságiak a 9-10. táblázatban láthatók. A pétervásáriak (turanid 42.7 %, pamíri 16.1 %, keletbalti 6.1 %, meghatározatlan 23.9 %, Henkey-Kalmár 1979) és a karancskesziek (turanid 33.3 %, pamíri 17.5 %, keletbalti 5.5 %, maghatározatlan 29.5 %, Henky 1993) tipológiai megoszlása szintén közeli, de az alpáriak és tiszauj falusiak mind a típusok megoszlása, mind a Hiernaux-féle számítások szerint a környékbeli magyar őslakos népességek többségéhez is közel állnak, különösen a nők. Bár Siracky (1963) szerint a telepes népességeknél magyarok szlovák névvel és szlovákok magyar névvel egyaránt előfordulhattak, de ha a névelemzésen kívül a népesedéstörténeti adatokat, helyi hagyományokat, a típusok megoszlását és a Hiernaux-féle távolság számítások eredményeit is figyelembe vesszük, valamint az összes adatot kárpát-medencei szinten mérlegeljük, fontos új támpontokat kaphatunk az alpáriak és a tiszauj falusiak származására nézve. 41 éves kutató munkám alapján a főbb kárpátmedencei összefoglaló eredmények: 1. A falusi és mezővárosi magyar őslakos népességek embertani szempontból nagyrészt egységesek, főleg a nyugat- és közép-dunántúliak, a felvidékiek, a kárpátaljaiak, az észak- és közép-tiszántúliak, a nagykunok, a besenyő eredetűek és az udvarhely megyei székelyek, azaz azok a népességek, melyeket nem érintett az oszmán-török hódoltság, vagy az csak 20-23 évig tartott. A kiskunok, a jász