Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

405 figyelembe vesszük, hogy a palócföldi szlovák és lakócsai horvát férfiak közötti távolság 2059 (Henkey 1990). TÍPUSOK MEGOSZLÁSA Mind az alpáriaknái, mind a tiszauj falusiaknál a turanid, pamíri, dinári és a keleti mediterrán a gyakoribb típusok (11. táblázat). Mindkét népességnél feltűnően nagy a 31.4 %-os magyar átlaghoz képest a honfoglaló magyaroknál is az első helyen álló turanid típus (Lipták 1958) 51.0 %-os, illetve 48.9 %-os előfordulása. A fotótáblákon az 1-32. képekkel az alpáriakra, 33-48. képekkel pedig a tiszauj falusiakra jellemző típusokat és formákat mutatom be. A 11. táblázat alapján az is megállapítható, a két népesség tipológiai megoszlása csaknem teljesen megegyező. A gyakoriság szempontjából mindkét népességnél első helyen álló turanid típuson belül az alföldi változat a leggyakoribb (5., 7., 35-37. kép), melyre a magas vagy nagyközepes termet, a fej nagy méretei mellett rövid fejjelző, széles, szélesigen széles, középmagas arc mellett széles arcjelző, előreálló járomcsont, meredek homlok, közepesen kiemelkedő, egyenes vagy enyhén konvex orrhát, enyhén domború tarkó, sötét vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. Eléggé gyakori az észak-kazakisztáni változat (2. kép) is, mely közel áll az alföldihez, de a termete kifejezetten magas, a fej méretei még nagyobbak, az arc és az állkapocsszöglet szélesebb, a járomcsont teste nagyobb és kissé erősebben előreálló, a glabella /a homloknak az orrgyök fölötti része) erősebben fejlett. A 4. és 6. képekkel az alföldi és az észak-kazakisztáni változat közötti formát mutatom be, melyet Bartucz (1938) "alföldi erős turanid jelleggel"-nek nevezett. A magyar átlagnál gyakrabban volt észlelhető az erősebben mongoloid jellegű változat (1., 34. kép) és a turanid középtípus (3. kép). Igen gyakori mindkét népességnél a turano-pamíri átmeneti forma (8-15. és 38-40. kép), melynél a túlnyomó turanid jellegek mellett a pamíri hatás főleg a közepesnél erősebben kiemelkedő orrhátban mutatható ki. A turanid típus meghatározása tekintetében 1962-ig főleg Lipták (1955, 1958), Bartucz (1957) és Nemeskéri-Gáspárdy (1954) képviselték azt a hagyományos magyar álláspontot, melyet és jelenleg is követek. Miután Debec és a nagyorosz-szovjet irányzat többi hívei 1961. X. hóban Moszkvában bírálták ezt az álláspontot (Tóth 1963) és tagadták az embertani kapcsolatot a Kárpát-medence és Közép-Ázsia népei között, Lipták (1969a) nagydoktori értekezésében közeledett a nagyorosz-szovjet nézethez és csak a turanid típusnak erősebben mongoloid jellegű változatát minősítette turanidnak, mely az általam felmért 32706 felnőtt magyarnál csak 1/2 %-ban mutatható ki, míg a turanid típusnak nagyobbrészt europoid jellegű formáit főleg cromagnoid-C-nek, cromagnoid-C + turanidnak és