Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

35 szőlőt kerítéssel vette körül. A kerítés lehetett tüskös gledicsia vagy léc. Az átjárást az érés ideje alatt korlátozták, az utakat tüskös akácgallyakkal rakták be.

127 Lugast csak leginkább a kerítés mellé vagy a ház elé ültettek. Itt árnyékot adott, s fogyasztáshoz mindig kéznél volt.

128 Szánkon a határbeli szőlőföldeket nem kerítették be, de a tanya köré ültetett szőlőket a jószág kártevése ellen kerítésekkel védték. Legolcsóbb kerítés volt az élősövény, amely leggyakrabban olajfa és koronafa vesszőből állt. Később a gazdák maguk által kitermelt akácból és nyárfából hasított, fűrészelt léckerítést készítettek. Az úri szőlőknél gyakran alkalmaztak szövött drótkerítést is.

129 Aki szőlőt akart telepíteni, a föld kiválasztása után kimérte a területet. A szőlő alá való föld nagyságának meghatározására több területi mértékegységet ismertek. A Kiskunságban ezek között legrégibbnek tűnik a kapa, amely kb. 1/8 holdnak felelt meg.

130 Eszerint az 1200 négyszögöles kisholdban vagy magyarholdban számítva egy kapa 150 négyszögöllel, az 1600 öles kataszteri holdban számolva 200 négyszögöllel azonos. Használatos volt a lánc területmérték, amely 1000 négyszögölet tett ki.

131 A kishold vagy magyarhold egyharmada a vékás, ezt a gabonaföldek területi meghatározásának gyakorlatából vették át és használták a szőlőföldekre is. A szőlők általában a dűlőutakra merőlegesen álltak, a sorok is azokra merőlegesen, hosszanti irányban futottak. Egyes gazdák azonban dűlőutakkal párhuzamos sorokban telepítették a szőlőt, ha a föld fekvése olyan volt, hogy így a déli nap jobban besütött a sorok közé. Ha a sorok észak-déli irányúak, akkor az északi szél átfut a sorok között, s kevesebb kárt okoz. Ha viszont keletnyugatiak, akkor az erősebb szelek betakarják a tőkét homokkal, a sorok hátyáját (a sorok közötti töltést) a szél a szőlők tövére fújja. Ha a szél a kinyitott tőiét betakarja, nehezebben fakadnak a rügyek. A kelet-nyugati irányban telepített szőlőt jobban érte a nap, hamarabb értek a fürtök, meleg időben viszont hamarabb besült a szőlő. A szőlőnek szánt területet ültetés előtt kisebb művelési egységekre, pasztákra osztották. A telepítendő területen annyi pasztát alakítottak ki, ahány a 7 BÖRCSÖK Vince 1974. 481-482. 8 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 81. Kiskunmajsán a „hegyekben" egykor gyakoriak voltak az élösövény kerítések, amelyek az egész szőlőtelepet kerítették. A határban lévő, különálló szőlő parcelláknak nem volt kerítésük, ehelyett a hosszanti irányú, széles utak mentén a szélső sort otellóval vagy delaváréval telepítették be, s abból lugast képeztek. A szőlők egyik végét 80-100 ölenként dűlőutak határolták, másik végük összeért a szomszéd szőlőjével. A tanyák mellet voltak fél-másfél holdas szőlőterületek, amelyekbe gyümölcsfákat is telepítettek. Ezeket óvni kellett a szabadon járó jószágtól, s lehettek bekerítettek vagy kerítetlenek is. (BODOR Géza 1984/b. 52-53.) 9 BÖRCSÖK Vince gyűjtése. 0 JANÓ Ákos 1965.90. 1 ÉGETŐ Melinda 1984. 583. Kecelen a lánc nagysága már teljesen kiesett az emlékezetből. A lánccal, mint mértékegységgel, Kiskunmajsán a szőlősorok hosszát határozták meg. 1 lánc 20-25 m-rel egyenlő. (BODOR Géza 1984/b. 53.)