Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Közlemények - Bárth Dániel: A hercegszántói egyház vizitációja 1767-ben
328 ifjúságot sem tudja befogadni, ugyanis a teljes hosszúsága 8 öl és szélessége 4 és fél, a teteje beázik, a tornya pedig napról-napra egyre veszélyesebb. Tizenhatodszor: Kováts Gábor idei húsvéti gyónását elhanyagolta, és nem büntették meg. Tizenhetedszer: Sághi György, a helység jegyzője az egész népnek igen rossz példát mutatott egy bizonyos Vájó Mária itteni lakossal való gyakori társalkodásával. Eddig még nem büntették meg, bár beidézve és megvádolva beismerte bűnét. Azt színlelte, hogy abban az időben igézés alatt állt, de bűnbánatot tartott és megjavította magát. Komolyan megintettük a hivatalától való esetleges megfosztás büntetésének terhe alatt egyrészt az említett helytelen társalkodás abbahagyása irányában, másrészt a plébános üdvös rendelkezéseinek akadályozására történő összejátszása szempontjából, amelyben felettébb gyanús. Tizennyolcadszor: Novosellácz Katalint néhány héttel ezelőtt a mészáros rajtakapta egy beszállásolt katonával a szúnyogháló alatt. Tette közismert, de még nincs elítélve. 35 Tizenkilencedszer: A végső cél eléréséhez közvetítők kellenek, nélkülük sántít a cél. Ebben a közös betegségben szenvedve kényszerül a plébános a többi bácskai kamarai faluban működő plébánossal együtt tevékenykedni. Annak a tudatában hagyták eddig ugyanis figyelmen kívül a plébánia épületére vonatkozó rendelkezéseit, hogy az mennyire rongyos és milyen romos volt minden részről, és nagyrészt még most is az. A kamra ugyanis, amelynek a javítására a templomtól vettek el téglákat, összedőlt, az istálló falai leomlottak, amelyekhez, amikor újonnan épült, a templom szolgáltatott téglát. A paplak már összeomlott volna, ha nem falazzák alá templomtól kapott téglákkal, hasonlóképpen a pince is egyszer már megroggyant, csak mielőtt teljesen összeomlott volna, fa lábakkal alátámasztották. A hótól, esőtől és széltől egész évben tető nélkül szenvedő félreeső helyekről már ne is beszéljünk. Az ágybér összegyűjtéséről, ami a bírák és az esküdtek feladata, és annyi érseki rendelet erősítette meg, mégis folyamatosan elhanyagolván csak hallgatnak, amint a plébános panaszolja, mennyi gyűlölködéssel, mormogással, feleseléssel és méltatlansággal, mennyi szidással és káromkodással illetik őt, amikor vagy ő maga követeli a sajátját, vagy a vármegyei pandúr által magának a sorsa iránti szánalomból a fizetség behajtását kéri. Senki más nem tudja jobban, mint én magam, aki már hallottam az efféle súlyos feleselését övéinek, tudniillik hogy inkább soha nem akarnak gyónni, mint,hogy nála tegyék azt. Az ezekkel és más hasonló egyrészt lelki, másrészt időszerű nehézségekkel küszködő plébánost mindenfelől gyötrik, és már inkább egyszerűen föloldozná magát az ilyen nagy fáradtságtól, ha nem félné gyermeki alázattal annyira a szólító Isten kezét, mintsem a saját üdvének és az egyházi és keresztényi türelemnek a veszélyeztetésével mások üdvére támadjon. 'A paráználkodás gyanújával vádolt nőt Gláser maga elé idéztette, ám a nő elbújt. A rendelkezés szerint, ha előkerülne, és rábizonyul vétke, ünnepnapon 2 órára kalodába zárják.
