Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Bárth Dániel: A hercegszántói egyház vizitációja 1767-ben

326 szere erősíttessék meg, mert különben ezután sem a hittanra nem jönnek, sem a betűk tanulására nem lesznek kényszeríthetők. Hetedszer: Gillyán Illés uradalmi pandúr, akitől senki ebben a faluban és talán sok másikban sem vétkesebb, sőt akitől (amint értesültem róla) még az a Senacherib sem volt nagyobb bűnös hajdan, kinek nyelvét - a Szentírás tanúsága szerint - apró darabokra vágva a madaraknak adták táplálékul, egyszóval Gillyán Illés a saját plébánosa előtt nem átallotta annak lelkét szidni azért, mert feleségét az ágybér (6 éve semmit sem kapott a plébános) és az elhunyt gyermeke temetéséért járó stó­ladíj meg nem fizetése miatt a szülés után nem vezette be. Haraggal távozván azt mondta: Én már semmilyen plébánost nem keresek meg, magam leszek a felesé­gem plébánosa. így arra kényszerítette a feleségét, hogy a szokásos avatás nélkül menjen be a templomba, sőt ahogy a plébános másoktól hallotta, úgy taszította be erővel a templomba. 33 Nyolcadszor: Bunyevácz Márk 18 évvel ezelőtt, akkori ifjúként Bundich Évát, Jecsmich Jakab házastársát, ahogy mondják, egyes szántói lakosok tanácsára a Szerémségbe vitte magával. Ott 15 éven keresztül színleges házasságban éltek egymással egészen a fent említett Jecsmich Jakab haláláig, és noha Bundich Éva rokonai és jelesint Bundich Antal, aki e vizitáció színe előtt megszorult a körülál­lók tanúságától, jól tudták, hogy hol telepedtek le (mivel a férfi időközben titokban eljött hozzájuk a Szerémségből), nem hozták nyilvánosságra, illetve annak a tudtá­ra, akinek illett volna. Csak akkor tették ezt meg először, miután a nevezett Jecsmich Jakab elhunyt, akit a plébános látott el szentségekkel, és temetett el a közös temetőbe. A temetés után a plébános tüstént átadta az ügyet a pécsi egyház­megye külső helyettesének, tisztelendő Agich István úrnak, hogy a Szerémségben kerestesse meg ezeket a személyeket, személyleírást adott róluk, és azt kérte, hogy ha nincs akadálya, adja áldását házasságukra. О pedig miután megtalálta őket, tüstént válaszolt jelezvén, hogy megtalálta a szerencsétleneket, de nehézség van a férfi részéről, hogy az vajon valamilyen akadállyal terhelhető-e, vagy nem. Erre a plébános visszaírta neki, hogy semmilyen akadályról vagy nehézségről nincs tu­domása. Hogy vajon ott ezen levél után a sajátjával nyilvánosan összeadatott-e, mivel erről semmilyen tanúsító levelet nem kapott, ezügyben csak szóban és eskü alapján tájékozódhatott. A férfi úgy tért vissza korábbi szántói lakásába, hogy a kerületi esperes parancsából az ágyasával együtt testi és pénzbüntetésre ítélte a plébános a példaadás és az elijesztés kedvéért, valamint megtagadta tőle szolgála­Gillyán Illést, aki tanúk szerint nyilvánosan szörnyen szokott káromkodni, és arra a sötét dologra vetemedett, hogy avatás nélkül kényszerítette feleségét belépni a templomba, és ezzel a tettével másokat is fölháborított, a jelenlegi betegségére való tekintettel nyilvánosság előtt 15 botütésre ítélem - rendelkezett Glaser Gábor. Az asszony avatásának szertartását pótolták, de négyszeres stóladíjat kellet érte fizetnie. Bunyevácz Márk és felesége kalodában töltötte le büntetését, az elhallgató fivérnek pedig 3 ezer téglát kellett a templom kerítésén belülre szállítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom